2013. május 10., péntek

Apához/Bartos Erika

Jelenemben így-úgy zajlanak a hétköznapjaim melyeket áthat a kislányom hiánya...
ez egyszerűen csak aranyos




2013. május 2., csütörtök

Névtelen hozzászólónak válaszolva....

Az élet születése és kérdések sora    

                                                          című bejegyzésemhez hozzászólás érkezett, mely bennem  felveti annak érzetét, hogy a magát nem vállaló hozzászóló nem kicsit szelektíven olvasta el a Történetem, de minden vélemény  vélemény...azonban jobbnak látom így, bejegyzésben megválaszolni.

megjegyzés:

Úgy gondolom, hogy amit leírt, az nem a teljes történet. Egy nő nem dönt csak úgy, hogy egyedül nevelje a gyerekét. Ha jól értettem, külföldön dolgozik, alig van itthon. Akkor hogy is valósult meg az ön által emlegetett felhőtlen párkapcsolat? Távkapcsolatként? Higgye el, 3 hónap semmi, főként, ha nem éltek együtt. Gyermekének anyja valószínűleg a kicsi fogantatása előtt sem bízott meg önben eléggé ahhoz, hogy közös gyerekvállalásra gondoljon. Ezen el kéne gondolkoznia. Azt írta, hogy a terhes anyukával hét héten át egy szót sem váltott. Ha igazán családot akart volna, nem próbálkozott volna legalább egy kicsit is? Egy terhes nő mit gondolhat ebben a helyzetben? Magára hagyták. Ez nem hormonok kérdése. A dologban nem kéne csak az anyát hibáztatnia. Talán ha magába nézne az önsajnálat helyett, és hibáit felismerve 180 fokos fordulatot venne a nézőpontja, legalább a gyermekével való kapcsolatát megmenthetné.


 Válaszom:

Nagyon köszönöm a véleményét!

Ha két ember közt megvan a szükséges kémia (ami nemcsak szex, hanem mentális összhang is!) nem számít sem tér sem idő, mert mindent megoldanak és elkövetnek az előbbi érdekében.

Közös gyerek vállalásról szó meg véletlenül sem eshetett, hiszen meddőségét orvosilag igazolták, bár részemről tényleg elhangzott, hogy úgy gyerekkel, mint anélkül tudom szeretni és elképzelni az életem vele, ami annak rendje és módja szerint le is verte nála a biztosítékot.

A közös család érdekében felajánlottam saját házmat ill. azt hogy feladom a külföldi szerződést és hazatelepszem, hogy vele/velük lehessek. 
Kérdés: ezerből hány nő utasítja el egy kulcsrakész otthon lehetőségét? Hány várandós nő cserélne vele helyett azonnal, csakhogy születendő gyermeke feje fölött biztos fedelet tudhasson? 

A három hónapot megelőzően, tényleg legalább 8-10 évre tehető vissza ismeretségünk, ennyi idő alatt csak tisztába lehet lenni egy ember értekéivel/erényeivel, nem?
Ő pontosan tudta, hogy bízhat bennem, és most is jól tudja, hogy a gyerekért akkor is mindent meg fogok tenni ha kitette a szűrömet. 
Avatott szakmai körökben ennek manipuláció a neve, akár tudatos akár nem.

Magára hagytam? Biztos így volt. És hol vannak a barátai? Miért nem ismerek egyet sem? Nekem elég volt a szűk 3 hónap, hogy minden számomra fontos embernek bemutassam, még akkor is ha ez több országot fedett le.
A terhesség első három hónapjában éjt nappallá téve vettem körül szeretetemmel/szerelmemmel, törődésemmel, gondoskodásommal, amire már már emberileg tűrhetetlen volt a reagálás....
Jelzem, a férfi, az apa is ember..és csak mert gyermeket vár a szeretett nő, mindent  talán nem kell eltűrni, elviselni....
.... mikor egészségem rovására kezdett menni a stressz, akkor volt az ön által kiemelt hét hét szünet, ami után kedvesen kértem, hogy ha már megnyugodott, feldolgozta a nem várt csodát, a babavárást, akkor beszéljük meg dolgainkat....
Nagyon szeretném megtudni mi a helyes viselkedési előírás arra az esetre, mikor azt érezzük, hogy segítőkész és megértő hozzá állásunk csak öngerjesztő indulatot és irritációt szül a másikban? És akkor fokozva azzal, hogy a másik fél egy várandós kismama vagy éppen egy gyermeket saját tulajdonként kezelő anyatigris?

Hormonális? Nyilván nem az, mert akkor azóta elmúlt volna. Hasonló viselkedésnek sokkal mélyebbre nyúló gyökerei vannak...  

Hibáztatás? Magamon kívül abszolút senkit sem hibáztatok, na jó, eleinte talán megviselt a szerelmi csalódás, és nagyon remélem legalább azt nem cáfolja meg senki, hogy igazán szerettem. 
De köszönhetően egyrészt a barátaimnak, másrészt az ismeretlen fórumozóknak, vettem a fáradságot és elkezdtem mélyebbre ásni.... és aki keres az talál. És aki felismerésre lel, az megnyugszik és megbékél, mert megérti, hogy nem is történhetett volna másképp. 
Nem hibáztatok és nem is ítélkezem. Elfogadom a helyzetet és próbálom a legtöbbet kihozni belőle szem előtt tartva annak a kis csöppségnek az érdekeit aki nem tehet róla, hogy milyen körülmények közé született annak ellenére, hogy várva várt babának számított.

És még két utolsó kérdés a párbeszédre való megtett vagy elmulasztott próbálkozásaim ( pl..:  itt és itt ) kapcsán: 
  • nevezhető-e egyáltalán párbeszédnek, mikor a másik fel magából kikelve kiabál vagy förmed?
  •  meddig lehet úgy beszélgetni valakivel, hogy csak az a jó ami a másik agyából pattan ki?  

Végezetül, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a lányommal való kapcsolatom egyáltalán nem függvénye az anyjával való remek viszonyunknak, hiszen mindezek ellenére már az első éjszaka ott voltam mellette, én vittem haza három naposan a kórházból, hat hetesen is ott voltam mikor három napot Heim Pál kórházban töltöttek. Jelenlétem nyilván ekkor is irritációt eredményezett, és ezentúl is azt fog de igyekszem állni a sarat nem engedve, hogy az érzéseim és a normál reakcióim felőröljenek. 
És továbbra is minden jó tanácsot véleményt meghallgatok és szeretettel fogadok....akár fórumon, itt a blogban vagy a facebook oldalamon.

2013. április 5., péntek

Felemelő érzés apának lenni







Megtanultam, hogy ahányszor csak egy újszülött apró ökle először szorítja meg édesapja ujját, örök fogságra ítéli azt.
Gabriel García Márquez


Több mint egy hónap után újra láttam a hathetes kislányom. Hatalmas szemeivel, ennivalóan aranyosságával még jobban elvarázsolt mint amiképp eddig tette emlékeim szerint. 
Voltunk bevásárolni, és egy ideig a kocsiban kettesben maradtam vele... mellkasomra vonva beszélgettem vele és nyugtatgattam, el is aludt édesen .... Nagyon felemelő érzés az Édesapjának lenni
Napi szinten "babáznék" legszívesebben annak minden felelősségével és teendőjével, örömeivel egyetemben....de sajnos hamarosan újra a hiány lesz a mindennapjaim része.... 
Édesanyámmal tettünk délelőtt látogatást, aki nagyon örült, hogy láthatja unokáját, és az ő örömén nem halványíthat az sem, hogy az anyuka furcsállta, hogy vele érkeztem... Szerintem meg a világ legtermészetesebb dolga, hogy nagyinként nem elégedett meg a múltkori egy látogatással amit külföldi tartózkodásom alatt Édesapámmal tettek az unokájuknál. 
Szóval délelőtt a Nagymamával látogattuk meg ( ebben bevallom benne volt az is, hogy a feszültséget csökkentsem, ne legyek az anyukával kettesben, ne tegyem ki magam az irántam tanúsított kiszámíthatatlan viselkedésének ) délután pedig visszatértem egyedül... ami azért indított lavinát...
Reggel ugyanis a volt férjjel megjelentünk a gyámügyön intézni a lányom hivatalos dolgait, így az  a vélelmezett apaság megdöntését és az apasági nyilatkozatom érvényesítését.... és már "megbiztattak" hogy ez fél-egy évet fog igénybe venni....bár nem nagyon értem, hogy miért.... de hát ahogy mondani szokták, az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek".
Az anyukának nem igazán tetszett, hogy mindezt elindítottuk...., hogy miért azt ő tudja, hiszen ez szerintem legalábbis és a jelenleg apaként bejegyzett volt férj szerint is időszerű volt és az anyuka nem igazán hozta fel az elmúlt hónap során, hogy miképp és mikor óhajtja elindítani ezt a folyamatot.
"Kikéri magának", hogy intézni kezdtük.... 
Sajnos akár tetszik neki akár nem, az Édesapja vagyok a kislánynak, és a lehető leghamarabb rendezni szeretném a hivatalos dolgokat, már ahogy a magyar bürokrácia ezt időben lehetővé teszi.
Azt gondolom, ennek a lépésnek a megtétele inkább segítség volt, hiszen nem neki kellett utána járni a dolgoknak.... neki ha (---és ez, úgy tűnik erősen ha ).... úgy gondolja akkor a legközelebbi látogatásomkor Édesanyám vigyáz az unokájára és elviszem autóval a hivatalba, hogy együttműködését kifejezze....de mintha ez nem igazán lett volna számára tetsző ötlet.... ma kiderül....
Így vagy úgy...azaz közösen aláírt apasági nyilatkozattal vagy apasági per útján de a kislányom érdekében végigviszem a folyamatot. 
Nem az apa státuszért, hiszen ez a csöppség papírforma nélkül is imádnivaló.... hanem azért, mert felelősséggel gondolkodom, és rendben kell lenni a dolgoknak a gyerek körül.
És csak csendesen jegyzem meg, hogy kilátásba helyezte azt is, hogy meg sem nevez apaként és a felügyeleti jogomról is le akart mondatni... ezek után mégis mit gondolt, ölbe tett kézzel megvárom, míg a saját feje után menve intézi a dolgokat?
A csöppség iránti szeretetem nem a papír függvénye....de adódhatnak az életben olyan előre nem látott események stb amik miatt rendezni kell a gyerek érdekében az ilyen dolgokat.
Ezen a hétvégén reményeim szerint találkozik a két gyermekem....a lassan felnőtt korba lépő Fiam és a kishuga .... 
Szívemnek kedves pillanat lesz. 
Mindazonáltal nem vagyok nyugodt és nem tudom magam átadni teljesen az örömnek, hiszen nem tudhatom melyik pillanatban mi vált ki feszültséget, és mi vár ránk az elkövetkező hónapokban.
Egyet tudok, hogy aktív, működő kapcsolatot szeretnék, akarok a kislányommal, részt venni az életében amiképp csak tudok, és figyelni a nevelésére, fejlődésére, ki is venni benne a részem amiképp tudom, vagy szükségét látom. 
Csak remélem, hogy az idő haladtával megnyugszik az Édesanya a rég várt  csoda beteljesülésében és az ösztönös vagy pszichés reakcióit amivel az anyaságát védi talán ...felváltja valami stabilabb reagálási-, viszonyulási mód. Talán rájön, hogy a gyerek körül én nem vagyok közellenség.... hanem szülő, mint ő, aki szeretettel, féltéssel, gondoskodással tekint a kislányunkra.
Hasonlót az egyik fórumon is megfogalmazott valaki.... ( " Szerintem is jól jönne egy pszichológus a volt párodnak, nem lehet könnyű a múltját, az új kapcsiban mégis csak sikerült dolgot feldolgoznia. Lehet, azért haragszik rád, mert ő a volt férjétől akart volna gyerekeket, családot, de nem sikerült, pedig mindent megtettek. És igazságtalannak érzi, hogy mire felrúgott mindent, egy újabb, esetleg részéről lazább kapcsolatban sikerült a spontán teherbeesés. Nem személyed ellen van, csak a vele történtek kavarták fel kellőképpen. Lehet, hogy a válása után te jól jöttél neki, de nem szeretett úgy igazán. Az ajándékba kapott babát meg akarta, ami érthető is a több lombikos kudarc után. Esetleg, emiatt szeretné kisajátítani a picit is. Nem biztos, csak ezt gondolom ennyi info után. Sajnálom őt is, de téged is. Jogod van a gyermekedhez neked is. Minden jót, jó egészséget és minél jobb megoldást kívánok nektek! :)" )
---- így talán nem holt ötlet, hogy valamit változik majd a dolog...csak addig nekem kell valamiképp cérnával bírni a stresszhelyzeteket, ami nem mindig könnyű.... túl sok(k) már amit az elmúlt lassan egy évben átéltem....

2013. április 3., szerda

Különélő apaként a hétköznapok

Több ezer kilométerre könnyebb volt  a különélő apaság a napi szintű megélése.... a kilométerek csökkentek cirka százra... és bár legszívesebben azonnal rohantam volna, hogy karjaimba vegyem, lássam kislányom, akit immár több mint egy hónapja láttam....de nem volt könnyű eljutnom lelkileg a telefonhívásig, hogy egyeztessek az anyukával, mivel előre tudtam, hogy ez nem két ember megbeszélt, kölcsönösen alkalmas időpontja lesz, hanem ahogyan ő "diktál"...és nekem egyelőre legalábbis ebbe bele kell mennem.
Feltolultak bennem ismét akárcsak annak az emlékei, mikor a kórházból kivittem őket.... az, amiképp beszél velem...., hogy a szerencsés megérkezés érdekében kérnem kellett, hagyjon, hogy vezethessek...mert a vérnyomásom már az egekbe szökött a kritizálástól, elégedetlenkedéstől stb....
Aznap láttam gyermekem, másnap visszautaztam a munkahelyemre, és kétezer kilométerre ( próbáltam ) hagyni mindent.
Persze nem lehetett... mégis könnyebb volt, hogy nem más korlátoz abban, hogy kislányommal legyek, hanem a távolság.
Akár akarom, akár nem, még mindig túl fájdalmas nekem, hogy nem egy családként éljük meg ezeket a napokat stb.... akár itthon, akár abban a külföldi városban ahol dolgozom együtt élve.
Azt persze értem és elfogadom, ha egy kapcsolat nem működik, akkor a családi élet sem....de hogy ez nálunk miért alakult így, azt most nem kezdem újra magamban sem boncolni, hiszen ennek csak az anyuka a megmondhatója..... a mód, amiképp intézte.... az mindenképp hagy maga után némi kivetni valót,.... de a baj, hogy talán mégsem maximálisan a várandósság alatt rakoncatlankodó hormonok a felelősek a viselkedéséért.
A lényeg az lenne, hogy a kislányunk körül emberi mód szülők tudjunk lenni különélve is, hiszen neki mindkettőnk szeretetére és gondoskodására is szüksége van.
Az elmúlt hónapban egy fotót, egy videot nem láttam  csöppségemről.... noha megoldottam, hogy  egy fényképezőgépet és az addig készült fotókat is eljuttassam az anyukának.
Időnként telefonáltam, hogy tudjak róluk / legszívesebben ezt naponta többször tettem volna, de .... /.... ilyenkor szívesebben beszéltem a segítségképp náluk tartózkodó anyai nagymamával, aki egyébként más országban, majdnem ezer kilométerre lakik....
Aznap, mikor betöltötte az egy hónapot, rögtön reagált az anyuka a jókívánságaimra.
Időközben a szüleim is meglátogatták egy vasárnapon, hiszen alig várták, hogy láthassák az unokájukat.... fájlalják, hogy nem közelebb ( akár az én itthoni házamba ) költöztek, hisz akkor tudnának segíteni bármiben és gyakrabban is láthatnák....így a fotóját tették ki otthonukban és a feltétel nélküli elfogadás példájaképp kezelik a helyzetet, az unokát a történtek ellenére.
De e a jelen az anyuka önhatalmú döntése, és már így van.

Itthonlétem alatt vár ránk a hivatalos dolgok rendezése is... hiszen papírforma szerint még a volt férj az apa....
Terveink szerint együtt megyünk be a napokban az illetékes gyámhivatalba, hogy elindítsuk az eljárást a vélelmezett apaság megdöntésére és  az apasági nyilatkozat megtételére.
Igen, ez utóbbi az anya aláírásával érvényes, azonban amennyiben nem írja alá, marad számomra az apasági per indítása.
Ezzel a hivatalos eljárással a családi név használatának kérdése is felmerül, melyben várhatóan nem fogunk egyet érteni, de a magam részéről egy korrekt mindenki felé lojális megoldásban kiegyezem. Nem konfliktus gerjesztés a cél.
Természetesen nem bírói pecsétre várok, hanem ahogyan eddig is, úgy ezután is anyagilag is támogatom rendszeresen és rendesen, az anya számlájára utalva pénzt.
Volt itt egy bejegyzésem, hogy a jó apuka aki hiányzik.... ez biztosan a jó kislányok ismérve is, mert bevallom férfiasan, én vagyok az első férfi akinek ez a kisleány elcsavarta a fejét rendesen és bár csak a kórházban és utána -- az ő és nem a mi - otthonukban láttam összesen pár órát talán...de nagyon hiányzik....

Húsvét vasárnap reggel megejtettem a telefonhívást.... és idézem: " kedd reggeltől bármikor mehetek"....
Tudomásom szerint  most az apai nagyapa is itt van náluk látogatóban akivel nem akkora gond, hogy nem találkozom, mert kapcsolatunk alatt is elzárkózott a beszélgetéstől, és bár a kislányom életének első éjszakáján készített videokat, képeket is elküldtem az ő e-mail címére ( összesen vagy tizet ) egy azaz egy db "köszönöm" nem érkezett válaszképp....
Ami azt gondolom, nem az én bizonyítványom.
Mindezzel együtt... kegynek érzem, kinyilatkoztatásnak az "engedélyt".... ez idővel talán tompuló keserűség, de most feltépődött bennem sok minden.

Szervezem a hivatalos ügyintézést a volt férjjel / akivel a történtek ellenére baráti maradt a kapcsolatom /.... és azt hiszem, megkérem Édesanyám, hogy tartson velem "babanézőbe"  / bár ezt ugye valami ismerős gyermekéhez teszi az ember és nem a sajátjához.... de ez van :(  /, hogy csökkentsem majd a helyzet feszültségét talán és ne tegyem ki talán magam az anyuka felém tanúsított magatartásának, ezáltal kislányom is kíméljem a körülötte levő feszültségtől.

Vettem egy csini kis igazi kislányos rucit ami ugyan nyári ( egyszer csak lesz az idén is ), de 0-6 hónapos korig méretezett.... így talán még láthatom is benne.... kérdés hova fajul majd mindaz amit a gyermek körül rendbe kell tennünk és mindezt miképp vezeti le a gyermekkel való kapcsolattartásomon az anyuka....
De legyek optimista....

Azt nem tudom mire, de ám legyek.



2013. március 14., csütörtök

Ismét a felügyeleti jogról


Mikor a szülés előtt jóval az apasági nyilatkozat ügyében érdeklődtem, próbáltam intézkedni a gyámügyön, felmerült az anyuka részéről, hogy mondjak le gyermekem felügyeleti jogáról.... Akkor online fórumokon, és szakértők megkérdezésével is körbejártam a témát  a felügyeleti jog visszásságaival együtt...és ugye kiderült, hogy jogilag ilyen nem is létezik csak örökbeadás esetén....
Vélhetően azért kérte ezt tőlem akkor azóta megszületett kislányom édesanyja, mert a közhit szerint  a gyermek külföldi utazásához minden alkalommal ( és természetesen az útlevél igényléséhez is ) szükség van a külön élő szülő aláírására...Esetünkben az anyai nagyszülőkkel való kapcsolattartás jár majd ilyen utazásokkal...
Nos azóta ennek is utána jártam, és bizony ez tévhit.... az egy évnél nem hosszabb kinti tartózkodás esetén nem kell újra és újra ezt az aláírást, hozzájárulást beszerezni.

"A kiskorú gyermek külföldre utazásához különélő szülők esetében is szükség van a másik szülő hozzájárulására. A gyakorlat a rövidebb időre szóló - pl. nyaralás, rokonlátogatás, kirándulás -, illetve a határozott idejű (tanulmányok idejére szóló vagy egy évnél nem hosszabb) külföldi tartózkodáshoz alakszerű (írásbeli, hatósági jóváhagyással ellátott) beleegyezést nem követel meg. Az együtt élő szülők esetében is jogellenesnek tekinti azonban, ha az egyik szülő a másik hozzájárulása nélkül a gyermeket tartósan külföldre viszi, kivéve, ha ezt a gyámhatóság döntése lehetővé tette. Ha ugyanis a szülők a gyermek tartózkodási helyének kérdésben, külföldre vitelében nem tudnak megegyezni, ebben a kérdésben a gyámhatóság dönt. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint egy évet meg nem haladó külföldi tartózkodás esetén a gyermek elvitele nem jogellenes. Harmadik személy esetében a kiutazáshoz, kinn tartózkodáshoz értelemszerűen mindkét szülő beleegyezése szükséges.

Speciális szabály érvényesül a kiskorú útlevél iránti kérelmének a benyújtása kapcsán akár az első útlevélről, akár az érvénységét vesztett útlevél cseréjéről van szó. A kérelmét kizárólag a törvényes képviselő (szülő) nyújthatja be, amelyhez csatolni kell a szülőknek (törvényes képviselőnek) a közjegyző, a gyámhatóság vagy az útlevélhatóság előtt tett, az útlevél kiadásához hozzájáruló nyilatkozatát, vagy a szülői felügyelet megszűnését, illetőleg szünetelését igazoló jogerős bírósági határozat másolatát. A nyilatkozatot akkor is el kell fogadni, ha azt külföldön a külképviseleten tették. A szülők hozzájáruló nyilatkozatukat általában az útlevél iránti kérelem formanyomtatványának kitöltésével, annak aláírása útján teszik meg, amely csak akkor fogadható el, ha az aláírásra személyesen, a hatóság előtt kerül sor."
                                                                                                                                                forrás 

Jó lenne eljutni  a  kialakult helyzetben különélő szülőkként odáig, hogy az ilyen kérdéseket megbeszélnénk és közös megoldásra jutnánk és nem nekem szegezett tényekkel szembesülnék pl a fenti módon feleslegesen.
Együttműködve biztosan mindenre van mindenkinek megfelelő megoldás, csak kell kompromisszumkészség és türelem.... nyitottság,  empátia, elfogadás.... belátás, hogy nem egymás ellen vagyunk hanem együtt a gyerekért....

2013. március 8., péntek

Kicsi Nőknek és nagyoknak ...






Apró, de jelentős része lett életemnek egy két hete született kicsinyke Nő  ... , aki most még csak engem csavart az ujja köré, de ha felnő... ki tudja, milyen nagy taktikus, játékos lesz....
No de remélem, az egyenesség, a tisztesség és a másik ember becsülése értékrendként majd beleivódik  egyéniségébe...
Az élet körforgása a  születéstől sok új szerep és feladat elé állítja az embereket.... a Kisleány felnő...és a gyermekből/unokából valaki barátnője, társa, partnere ...felnőtt Nő majd feleség, meny ...anya lesz jó esetben.....
Mindehhez egy gyermeknek szüksége van arra, hogy az őt körülvevő felnőttek, minták hatásaiból kialakulhasson a saját értékrendje, egyénisége....még ha nem is együtt élő szülőkkel, de mégiscsak fontos a háttér egész életünkben a család, azok, akikre támaszkodhatunk így vagy úgy.
Életünk első Nője az "Anya csak egy van" örökérvényű kitétele, akinek egész életünkben a kisfia leszünk... és ez egy időben bár talán zavaró...de később mégis oly nagy biztonságot adhat.... mikor talán túl az óvodai hajhúzós szerelmen felnőttként a Nő összetöri szívünket ... vagy mi az övét... hisz  ez a játék kiszámíthatatlan és csak a szerencséseknél végződik abszolút happy-vel....
Talán azoknál, akik  nem csak életkoruk szerint felnőttek, hanem a feltétel nélküli szeretet, elfogadás, fair viselkedés már természetes....
Nemrég olvastam a  drága facebookon  egy elgondolkodtató szösszenetet...
"...Úgy hallottam, hogy te egy jó játékos vagy. Szóval játsszunk! Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást, ellenőrizhetjük egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Telefonáljunk át az egész éjszakát. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk mintha többről szólna. És, hogy ki veszít?! Aki először lesz szerelmes..."
Hiszem, még mindig hiszem, főleg  a gyermekeim miatt, a fiam és a lányom miatt is hinnem kell, hogy ez nem feltétlenül veszteség.... 
De ma ez a csokor hóvirág ...persze csak virtuálisan  Édesanyámé, Lányomé. A nőké akik gyermekeim édesanyja, és  a Nagyiké.
És természetesen minden Nőé akik édesítik vagy keserítik életünket de semmiképp nem létezhetnénk nélkülük.... sem Nőnapon sem a hétköznapokban....
  



2013. március 4., hétfő

"...éppen körülnézek..."

 Ezt a facebookon találtam, és azt hiszem, hogy nem kíván és nem is lehet hozzá különösebb kommentet fűzni.... híjján egy olyan fotónak, amire nem is tudom milyen körülmények között kerülhet sor... hogy a mellkasomon nyugodt körülmények között, a kialakult jelenünk feszültségétől mentesen piheghessen a pici lányom...


"Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek,
S egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, 

Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását, 

boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm, 

ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek, 

Gondolatban Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, 

Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, 

Hálásan köszönöm csendes születésem."

2013. március 2., szombat

Jó - nem jó vagy csak más?

"A világ tele van jó apákkal, hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik távollétükben olyan rettenetesen hiányoznak, hogy minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek már jóval azelőtt, mielőtt megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a haza vezető utat. Igen, a világ tele van jó apákkal." 
 /Született feleségek c. filmből/

 Mint minden a világban, a jó apa fogalma is relatív... ahogyan a jó anya és jó gyermek fogalma is .... és nem ennek a mások által determinált kategóriának az elérése, kivívása a cél, hanem hogy mindenki megtegye ami tőle a leginkább telik, amit bensője diktál....
Attól nem lesz valaki "nem jó" ha nem a mások elvárásai szerint csinál valamit....
Szülőnek lenni felelősség... így valaki akkor is vigyáz gyermekére a legjobb tudása és a józan ész határain túl is ha épp másik kezével nyúl felé, mint azt a másik elképzeli... 
Mindannyian mások vagyunk.... és másképp fejezünk ki dolgokat.... 

A lényeg a fenti idézetben az utolsó mondat .... és nem biztos, hogy mindig földrajzi út az amit nem találunk életünkben.... és kell valaki akire számíthatunk, aki megmutatja sokszor önmagunkhoz az utat... és ha visszanézünk, még mindig ott áll.... 

Jól van az elrendelve, hogy egy gyermek körül legyen anya, apa, nagyszülők / jó esetben négy /, esetleg testvér, keresztszülők, rokonok...és a tágabb kör az ismerősök...azután pedig a saját korosztályuk révén a játszótéri pajtások, iskolatársak, barátok.... azok szülei stb.... hiszen minden a gyermek környezetében élő ember más egyéniség és más példa, más hatás és mást hozhat felszínre a kiforró egyéniségben.... de kell valaki aki ebben a sok hatásban mégis néha navigál, helyretesz, átgondolásra sarkall....  
Hogy ez ki lesz a kislányom életében, azt még nem tudhatom.... 

Valamiért úgy alakult, hogy körülötte nem leszünk ennyien...., hiszen nem családba született, az anyai nagyszülők is messze élnek...., elég szűk lesz a kör aki hatással lehet rá eleinte.... akik által felfedezheti a világ megannyi csodáját...
A "miért alakult így?" kérdés már a levegőbe fagyott és sokkal fontosabb kérdések és tennivalók vannak a mindennapokban, hogy annak ellenére, hogy különélő szülők, egyedülálló anya fogja nevelni.... mégis  a gyermeknek van joga ahhoz, hogy szeretet, nevelést, oltalmat kapjon mindkét szülőjétől....

és ez rajtam nem fog múlni ....
Most sok mindent nem tudok még tenni....amit tudtam, és amire az anyuka lehetőséget engedett -- azt megtettem...  kíméltem azoktól a helyzetektől amikben valamiért feszültséget generált magának együttműködő megbeszélés helyett, / noha belátom, ezt sem lehet mindig szem előtt tartanom /...  gondoskodásom megnyílvánul az általam finanszírozott, már januárban megkötött őssejt-levételre irányuló szerződésben, abban hogy kitéve magam újra és újra a számomra egyáltalán nem kívánatos viselkedésnek mégis végig figyelemmel kísértem sajnos a messzi távolból a várandósságot, és mindig biztosítottam arról, hogy mindenben segítem, támogatom, számíthat rám.... azonnal repültem a szülés hírére és a feszültség ellenére is mindent megtettem az anyuka lelki és egyéb dolgokban való támogatásában is. 
Egyelőre ebben a jelenben sajnos sok mást nem tudok tenni....




2013. március 1., péntek

A szoptatás

 Az élet nagy kihívásai az  újszülött számára a lélegzés és a táplálkozás .... utóbbihoz ugye elengedhetetlen, hogy az anyukának legyen teje.... és valamiképp ráérezzen vagy megmutassák neki ennek a meghitt, intim közös ténykedésnek a buktatóit és mikéntjét. 
Sokszor nem az anyukán múlik a dolog sikeressége, sokszor pedig egészen hétköznapi, könnyen áthidalható a probléma.

Leánykám valószínű a sok magzatvíznyelés következtében az első szoptatás után ki is hányta az egészet...de szerencsére ez a napok előrehaladtával változott és miközben tápszert is beszereztünk és kapott, az anyuka mindent elkövetett, otthon már védőnői segítséggel, hogy szoptathassa...
Lényeges, hiszen  az anyatej jótékony hatásáról    pl azt olvasom, hogy nem csak az immunrendszer erősítésében, a fertőzések leküzdésében van fontos szerepe de pl az idegrendszer fejlődésében is fontos szerepe van.
Remélem, minden rendben fog menni és a homeopátiás szerek, megfelelő táplálkozás mellett a jó étvágyú kislányunk sokáig él ezzel a lehetőséggel....
A szoptatás segít az anya szervezetének szülés utáni regenerálódásában, és  természetes nyugtató hatásának köszönhetően a szoptató anyák jobban bírják a stresszt...


2007-ben az LLL ( (La Leche Liga) ) Ausztria  tanulmányt adott ki a népeknél tapasztalt szoptatási szokásokról ...
Magyarország (avagy így látnak minket  Ausztriában):
 "Szinte minden csecsemő kórházban jön világra. Mikor elhagyják a klinikát, még min­degyiküket szoptatja az édesanyja. Elfogadott dolog a szoptatás.
Otthon aztán jönnek a nehézségek, amiknek a megoldására az édesanyák csak kevés segítséget kapnak. Ideálisnak a kilenc hóna­pig tartó szoptatást tartják, ami azonban csak a gyerekek 18%-ánál valósul meg. Ha valaki ennél tovább szoptat, azt a környezet jócskán kirívónak tartja („Hogyhogy? ...még van tejed?„), és a nehéz elválasztással ijesztgeti."


Az elmúlt kilenc hónapban kialakult egyoldalúan felbontott /?/ párkapcsolat romjain  nem tudom miképp támogathatom ebben az anyukát... 

Kislányom első napjai

 Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. (Rudolf Steiner)


Születése hírére az első géppel amire helyet kaptam indultam Budapestre, így még aznap este alkudtam a kórház éjszakai portásával, hogy láthassam, és természetesen a gyönyörűséges újszülött kislányomról felvételt  is rögtön készítettem. 
Minden nap bent voltam, és mindent lelkes apukaként össze is vásároltam, próbáltam amikor igényelte az anyuka lelkileg is támasz lenni....bár ezt elég nehéz követni, hogy mikor fogadja el és mikor reagál negatívan...aminek bevallom nem teszem ki szívesen magam.

Bár munkám visszaszólított Londonba, hiszen váratlan érkezése miatt mindent hátrahagyva utaztam Budapestre,  de még a kórházból én vittem őket "haza", az anyuka által teremtett otthonba, és minden telhető mód, a negatív fogadtatás ellenére is megtettem körülöttük amit tudtam...a bevásárlástól egészen addig, hogy a növekvő feszültségben inkább elbúcsúztam fájó szívvel életem kis hercegnőjétől ....
Az vesse rám az első követ aki csodálja, hogy  eltöltött azért nem kis  feszültséggel, hogy valamikori reményeim szerint mindezt nem az örömhöz társuló szomorúsággal éltem volna meg, hanem családban velük....és nem valami kívülállónak érezve magam minden erőfeszítésem ellenére....

A friss anyukaszerep izgalmának  is betudhatnám akár az úttal járó feszültségeket...melyeken szerintem minden szülő átesik, pl hogy a téli öltözékhez nincs előre kicentizve a bébihordozó így azt az utolsó pillanatban kell még állítani... vagy hogy váratlan forgalmi akadályokkal kell a vezető apukának szembenéznie, miközben igyekszik a levegőben levő feszültségtől és türelmetlenségtől eltekintve kicsiny kincsére tekintettel még a megszokottnál is körültekintőbben, óvatosabban vezetni.... 
Valószínű ilyen dolgok  mások életében is előfordulnak és az is valószínű, hogy hoz még sok váratlan szituációt a gyermek ellátása, nevelése, a hétköznapok forgatagában....amikre  mindig van megoldás türelmetlenség, feszültség, és főleg ennek a másikon való levezetése nélkül is.
Felnövekvő generációk élik túl azt, hogy kiskorukban valami épp nem ment gördülékenyen.... azt is, ha öt perccel később kaptak enni, azt is ha épp nem állt precízen a pelus --- és sok mást....  jó esetben sok helyzetre inkább a humor szemüvegén emlékeznek vissza az emberek....
Azzal együtt, hogy természetesen érthető ha egy újdonsült anyuka kissé túlaggódik  bizonyos  helyzeteket... mint pl hogy miképp tudná az apuka levenni a cipőjét a gyermekszobába lépés előtt, miközben a baba a kezeiben van....  --- 
Mindenki mindent jól akar a baba körül...ezt  illene észrevenni... senki nem ügyetlenebb vagy meggondolatlanabb mint a másik...

A lényeg a lényeg, hogy a sok - olykor indokolatlan - stresszelés ellenére legyen elegendő anyatej a pici pocaknak.... és alakuljon ki a kicsiben valami egészséges önvédelem a körülötte levő világ őt érő hatásaival szemben.
Ezekben a napokban ott van velük az anyai Nagymama, akivel tudok érdemben is kommunikálni, így folyamatosan érdeklődöm róla/róluk....örülök, hogy nagyokat eszik és alszik és minden rendben van.


Van sok dolog miatt aggályom...de ez azt hiszem az előzmények tükrében érthető....

2013. február 26., kedd

Az apa szerepe 2.


"Az apa az első szembesülés a nem-énnel.
Apánk elfogadása vagy visszautasítása az első támpontunk, hogy vajon megbízhatunk-e a külvilágban vagy sem."
Richard Rohr


Mint blogíró, időről időre nyomon követem a statisztikát, hogy a látogatóim honnan, miképp érkeznek az oldalamra....ennek kapcsán ma reggel megdöbbentő kifejezésre bukkantam a keresőszavak között, amik kapcsán valaki a keresőkben rám, illetve a blogomra talált.

"minek az apa"

...így szólt a kifejezés...

Korábbi bejegyzésem az apa szerepéről  és gyakorló anyukák  tapasztalatai a " Család születik - Avagy az apa szerepe a gyermeknevelésben "  elnevezésű cikkben, és a hozzá tartozó fórumon azt hiszem, megkérdőjelezhetetlenek.....



Pascal sokatmondóan  fogalmaz :
 „Gyakran érzem, hogy a partner részvétele egy verseny a hagyomány (a terhességet mindig csak a nők dolgának tekintették) és a személyes korrektség között”.

Bármelyik terhes nő boldog lenne, ha elmondhatná, hogy „a terhesség valóban egy csapatmunka volt”. Mindenkinek szüksége van támaszra a nehéz pillanatokban, különösen a terhesség időszakában, mikor egy nő fizikailag és lelkileg is érzékenyebbé és
sebezhetőbbé válik.

forrás 

A velem történtek , amiképp gyermekem édesanyja "túl személyes ügynek" aposztrofálta a terhességet és kizárt belőle.... úgy látszik mindenben ellentmondanak minden józan észnek és mindenben visszája az általában történő eseményeknek.
Az élet hozta a formáját és igazságtalan...
Velem és a kislányommal is.

De hogy visszatérjek az eredeti felvetéshez... biztos vagyok benne, hogy az anyuka és ezáltal, vagy ettől függetlenül is a baba közérzetére is jó hatással lehet egy apa jelenléte a várandósság alatt.... 
Aztán kicsit idézgetek  egy remek összefoglalóból:

0-6 hónap

"A leendő apa már azzal is elkezdheti a családi kötelék kiépítését, ha a várandósság idején időnként beszél a mama pocakjához. A 24. héttől a magzat már hallja a méhen kívüli hangokat, különösen jól érzékeli a mély tónusokat.  

/ :( /

Születés után két héttel a baba már felismeri az édesapa hangját - köszönhetően a pocakhoz intézett szózatoknak. / :( /

6-12 hónap

Tudtad például, hogy az apukák gyorsabban cserélnek pelenkát, mint az anyukák? Az átlagos szintidejük 1 perc 36 másodperc, míg az anyukáké 2 perc 2 másodperc. 

 Amikor már nem csak anyatejet kap a kicsi, ideje, hogy az apa is aktívan kivegye a részét a baba etetéséből. Ő egészen más stílusban közelít ehhez a feladathoz, mint az édesanya, és ezzel még az evésért kevésbé lelkesedő gyerekeket is el lehet varázsolni. 

 

12-18 hónap

A legtöbb baba egyéves kora körül mondja ki az első értelmes szót. Apukája sugárzik majd a büszkeségtől, ha ez az első szó az "apa" lesz. Nem meglepő, hiszen a "mama" szót nehezebb kimondani - 

Tizennyolc hónapos korára a kicsi egyre inkább tudatára ébred önálló személyiségének. Ebben a korban már képes kimutatni a hozzá közel állókhoz való ragaszkodását -

18 hónapos kor fölött

...  a gyerekek ugyanannyira kötődnek a nap nagy részében távol levő édesapjukhoz, mint az egész nap kéznél levő anyukához.

... pszichológusok szerint azok a gyerekek, akikkel sokat foglalkozik az édesapjuk, sokkal könnyebben beilleszkednek a közösségbe, amikor óvodába kerülnek. 


 _________________________________________________________________________


És a hétköznapi jelenben arra is való az apuka, hogy a vele egyébként nem igazán kedves anyukában tartsa a lelket maratoni telefonbeszélgetésekben ha ő túlaggódik egy szituációt..., hogy lelkesen túlvásárolja magát "mert mi van ha pont nem ez hanem az lesz amire szükségük lehet" alapon..., hogy olyan beszerzett dolgokkal éreztesse, hogy tesz az anyukáért a babáért amik egyébként eszébe sem jutnak földi halandónak.... , hogy fejvesztve repülje át a fél világot, hogy minél hamarabb támasz legyen adott pillanatban..., hogy a soha nem látott nagyi elé menjen érkezésekor...., hogy mindenre gondoljon, hogy biztos háttér legyen....

 

 

 

2013. február 25., hétfő

Apa lettem


Néhány nap alatt "más színű lett a világ"

2013. február 22. napon a dél körüli órákban a munkám miatt New Yorkból Londonban landoltam épp, mikor értesültem róla, hogy kislányom a vártnál hamarabb aznap hajnalban/reggel megszületett... 

Néhány óra múlva már a budapesti járattal szó szerint repültem hozzá és 22 óra 10 perckor már a kórház portását agitáltam, hogy ha átrepültem a fél világot, hogy láthassam, nehogy már ő ne engedjen be.....
Most mit mondjak? 

... minden szó elfogultnak tűnhet... Gyönyörű, nyugodt baba.... és ami a leglényegesebb: egészséges, attól eltekintve, hogy kissé nehezen áll át pocaklakó mivoltából a földi életre...de ez csak átmeneti apróbb probléma. 
Mindenben támogatom az anyukát a kórházban töltött napok alatt és utána is...noha ettől érezhetően nem változik emberileg az a stílus, amivel a terhesség kezdete óta hozzám viszonyult...pedig a csöppség miatt szülőként csak együtt kellene működnünk....

Így az öröm mellett továbbra is kérdőjelek halmaza a miképp tovább....

Az első napok benyomásai és történései dióhéjban a repülés, a másik időzónából való átállás nehézségei mellett szólnak arról hogy "az örömhöz is erő és idegek kellenek"... s míg az első találkozáskor a babára várva az anyuka is igényt tartott a simogatásomra, nyugtatásomra.... másnapra visszatért az az arc, amit a terhesség alatt mutatott.... s bár a legjobb szándékkal figyeltem minden szavát, mire lehet szüksége és a következő látogatásomig be is vásároltam mindent számára a komfortérzéstől a kismamáknak való homeopátiás fogkrémen át a mellbimbóvédőig....  kaptam volna inkább semleges tudomásulvételt a törődésért semmint a kritizálást, az elégedetlenkedést.... 
Mikor az első anyatejjel történő etetést kihányta a kislány - valószínű még a születés közben nyelt magzatvíz hatására és átvitték éjszakára az intenzív osztályra.... hívott az anyuka... fél órákat beszélgetve próbáltam nyugtatni...azzal együtt, hogy emberileg nem tetszett a stílus amivel mindezt reagálta.... és gondolnám, hogy az aggódás és a tehetetlenség hangja volt.... ha nem ez lenne a jellemző felém való viszonyulásában a terhessége alatt... ellentétben az előtte megéltekkel....
Felmerül a dilemma, hogy eddig azért nem álltam jobban apai jogaim illetően a sarkamra, mert ugye mindent ami nem az ő tetszése, óhaja szerinti szó, elképzelés, tett volt, azt elég nagy  felháborodással reagálta le és ennek én nem akartam kitenni sem őt sem a babát.... most az jön, hogy szerencsés esetben tudja szoptatni, és nehogy stresszeljen  és ez a az anyatej minőségének rovására menjen, hiszen annyit hall erről az ember..... de valahol ott a kérdés, hogy mert a kislányom és ő ugye egyfajta szimbiózisban élnek majd.... ha a gyermekre tekintettel akarok lenni, hogy semmiféle düh stb ne rajta csapódjon, akkor miképp fogok valaha is a kissé tiport apaszerepemnek teret nyerni? Ezzel, hogy mindig meg van a jó ok arra, hogy kíméljem a babát közvetve és őt... ezzel nem ártok-e hosszú távon a babának és magamnak? Mi az a pont, határ ahol egészséges és emberi keretek között természetesen de a hosszabb távú érdeket kell szem előtt tartanom a jelennel szemben?

2013. február 22., péntek

Megszületett...

Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény,
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.

A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kint az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan,
Mosolyogj rám, édes kisfiam.

Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid,
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.

Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.

 / rendhagyó módon nem Cserháti Zsuzsától hanem Kaszás Attilától :/


2013. február 21., csütörtök

Társadalmi dogmatizmus

"Feledni. nem tudsz annyit, hogy ember ne maradj."
József Attila

 

ez így milyen szép is lenne...ha kapcsolatok végetérésével egyik fél sem tudna annyit feledni, hogy ember ne maradjon.... 
Azt gondolom, hogy két ember aki futólag vagy hosszabb távon jól érzi magát egymással, tartozik a másiknak annyival, hogy korrekt módon zárja ha már nem szeretné folytatni a kapcsolatot....amiképp a másik fél is tartozik ezt kulturáltan elfogadni....de leginkább tartoznak mindketten az együtt töltött időnek, a szépnek, a másik embernek azzal, hogy a folytatást emberi mód intézik.

Különös tekintettel arra, ha ez érint harmadik, vagy még több személyt... történetesen közös ( vagy nem közös, de szeretett ) gyermeket.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a hangsúly természetesen azon van, hogy mindkét fél...
Mégis a közvélemény a média  és a "szájreklám" mindigis nagyobb felhajtást csinál ha egy férfi tűnik "ludasnak" abban, ha  egy nő magára marad --- ha egy család magára marad.

A színfalak mögé ilyenkor sem látunk, nem tudjuk, hogy valóban magára marad-e, vagy a férfi, az apa minden tőle telhető módon igyekszik továbbra is támogatni a gyermekét és aktív kapcsolatot is tartani fent vele...

Az pedig főleg csak ritkán szembetűnő, hogy valójában egy a gyermekétől egyéb okok miatt elszakított férfi mit érez...vagy mit él át tulajdonképp a gyermek.

Sajnos az esetek többségében épp az anya az, aki ebben gátolja....aki nem tudja nőként megélt vélt/valós sérelmeit elkülöníteni attól, hogy a gyermekének mindkét szülőjére szüksége van.

Modern korunkban még mindig társadalmi dogmák stb érvényesülnek mikor a családjog az anyát minden tekintetben az apa elé helyezi.

2013. február 19., kedd

"Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?"


 


Egyszerre tölt el egészséges izgalomtól fűtött várakozás és félelem mikor arra gondolok, hogy hamarosan megszületik a pici.
Mit sem sejt arról, hogy milyen bonyadalmak előzik meg jövetelét.... vagy mégis?
Sok helyen olvas az ember arról, hogy Pocaklakóként is sok mindent érzékelnek a külvilágból .... és bár biztosan nem tudatos észlelések, tehát pl annak hiányát nem tudják, hogy megnyugtató apakéz nem óvta, simogatta, nem beszélt hozzá a "nem-anya".... de vajon mindez miképp hat fejlődésére? Biztosan ezt is elemezgették már hozzáértők....

Gyakran hallunk a csonka családban felnövő feminalizálódó fiúgyermekekről és a férfiasodó amazonpalánákról....
Azt gondolom, nem is az a legnagyobb baj, ha a szülők valami oknál fogva úgy döntenek, hogy nem élnek a hétköznapokban tovább együtt.... hanem az, hogy mennyire oldják meg azt felnőtt, értelmes emberek módjára, hogy a gyermek körül továbbra is ketten szülők maradjanak, még akkor is, ha újabb partner lép az életükbe.

Szép dolog a magyar jog  családvédelme, hogy kiszolgálja, előbbre helyezi azt, hogy egy gyermek családban nőjjön fel.... de amit olvasok, hogy ilyen esetben akár a vér szerinti apa jogát az apaságra is háttérbe helyezik....ez szerintem nem épp a gyermek érdekét szolgálja.....főleg ha az apa valóban apa akar lenni és félretéve a volt partnerkapcsolat esetleges problémáit maximálisan kiállna a gyermekéért.

Ez bár nagyon szaknyelven van írva, de nekem egyértelmű, hogy a gyermeknek joga van a vér szerinti apjához  ahogyan az anyjához .... és az utolsó sort én úgy értelmezem, hogy a törvényes képviselő... tehát egy egyedülálló anya tekintetében az anya--- jogellenes dolgot tesz, mikor nem működik együtt az apasági nyilatkozat megtételében, azaz megfosztja gyermekét az apjától.

"„A vérségi származás kiderítése, illetőleg az arra vonatkozó törvényi vélelem vitatása, kétségbevonása, mindenkinek a legszemélyesebb joga, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében írt „általános személyiségi jog” körébe tartozik. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani”. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az „általános személyiségi jog” részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is. Az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog pedig azt is magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbe vonni vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását - a vérségi kapcsolatban közvetlenül érintettek körén kívül - senki ne tegye vitássá. Ennek a jognak az elvonása a mások által lefolytatott korábbi perléssel, amelynek eredménye kétségbevonhatatlan és felülvizsgálhatatlan, a gyermek identitásához való jogát sérti és ez egyben az alkotmányosan védett általános személyiségi jog megsértésével jár”. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogának a törvényes képviselő korlátlan perindítási jogosultsága útján történő végérvényes elvonása alkotmányellenes"

forrás 


Nem tudom mit fog bennem is kiváltani az a pillanat mikor végre megszületik.... Miképp fog bennem talán egy pillanat alatt egyértelművé válni, hogy az anyuka önhatalmú intézkedései ide vagy oda miképp fogok viszonyulni hozzá...
Nem tudom, ha eltelik pár hét és az anyukában esetleg rendeződnek gondolatok, érzések.... le tudunk-e ülni és mindenki számára megnyugtatóan megbeszélni a hogyan tovább kérdéseit....

Most csak a várakozás, a sok "ha" és talán időszaka van....
A lényeg, hogy rendben menjen a szülés és mindketten egészségesek legyenek.
A többi majd kiderül. 



   

2013. február 11., hétfő

Hamarosan Apa leszek...

"Eldönteni, hogy gyermeket
akarunk, egy pillanat műve csupán.
De a döntés, hogy szívünk a
testünkön kívül dobog, örökre szól."

Elizabeth Stone
 
 Hamarosan Apa leszek... 
Nem új dolog, hiszen már van egy lassan felnőtt Fiam... így pontosan tudom, hogy szülőnek lenni mekkora felelősség...azzal együtt, hogy biztosan minden gyermek más, egyéniségéből fakadóan. És szülőként ezt szem előtt kell tartani, hogy bár felelek érte és navigálom az élet apró-cseprő és nagyobb dolgaiban, de feltétel nélkül kell szeretni és elfogadni, hogy nem a magunk képére formálandó, hanem abban segítendő hogy önmaga legyen....
Hogy egy Nőnek mennyire változik élete azzal, ha anyává válik, azt bármennyire próbáljuk megérteni, átérezni, úgyis csak mindig az adott személy éli meg... és egyénenként függ az empátiás képességétől, attól miképp tudja feladni azt az életvitelt amiképp élt, mennyire azonosul az új szereppel...mennyire tudja úgy feladni tulajdonképp önmagát, hogy közben mégis megmaradjon egyéniség, önálló ember, nő... Tény, ami tény, hogy eredendően a testi együttlétből fakadóan közelebb állhat / de nem feltétlenül / az anyához az újszülött... de mindez kimondva kimondatlan nagy áldozatot is kíván tőle.... Főleg az első időben....mikor még jó esetben hosszú hónapokig szoptatja a babát.
Egyedülálló anyaként, messze élő nagyszülőkkel miképp gondolja megoldani egy nő a terhesség változásai után az újabb testi-lelki-életvitelbeli változást....az áldott szolgálatot a legváratlanabb pillanatokban felsíró kisgyermekkel.... a totóval, ha már mindent megpróbáltunk és semmi nem az ok a sírásra...
Természetesen képes végigcsinálni egy nő egyedül... amiképp számos példa mutatja, hogy számos kispapa megbirkózik a háztartás és a kisgyermek örömteli és kevésbé örömteli pillanataival ha a család úgy dönt, ő marad otthon. 
A kisajátított terhesség után miképp figyel egy Nő arra ha szeme fénye kezdi felfedezni a világot és  "osztozni" kell rajta,.... engedni hogy magában tegyen lépéseket...egyre kevésbé figyelve a támaszul nyújtott kézre.... de mégis ott lenni a háttérben... akkoris majd ha nem épp nekünk tetsző lépéseket tesz, döntéseket hoz... tudva, hogy véleményünk lehet, de ezt nem erőltethetjük rá...hiszen amit mi gondolunk, hogy neki jó...azt nem biztos, hogy ő is így gondolja, éli meg. És nem szabad úgy éreznünk, hogy ellenünk hoz meg bármilyen döntést... nem... 
Csak felnő és éli az életét. Botlik is... nem védhetjük meg mindentől. 
Mégis más ez a mostani "Apa leszek".... hiszen más  számomra még mindig nem érthető szeszélyétől függ, hogy milyen mértékben és miképp lehetek majd valóban az. Egy kapcsolat véget érhet, de senkinek nincs joga egy másik embert abban korlátozni, hogy szülő lehessen...  sokat gondolkodom, miképp teszek a legjobbat a hamarosan megszületendő gyermekemnek.... ha jogi úton, hosszas, mindenki számára feszültséggel járó úton is küzdök minden hivatalos és nem hivatalos kapocsért közöttünk... vagy ha külső békében úgy állok mégis mellette amiképp azt majd az idő és az anyuka engedi... Ez a dilemma nem feladás... de  nagyon sok fórumon sok mindent olvastam az elmúlt hónapban...és évekig tartó embert próbáló perekről olvasok.... amit a gyermek is megérez így vagy úgy.... ahogyan az apa hiányát is megérezheti...  Mindig van pro és kontra... Még nem tudom, mit hoznak a következő hetek.  
De hamarosan találkozunk gyermekem....


 Történetem
Választás elé állítva vagy kijátszva?  |  A terhesség SEM személyes ügy  | Javaslat és elutasítás ...kételyeim...  |     Cirkusz???

2013. február 8., péntek

Családjogi ügyvéd válaszol


megjelent


Kérdés
Üdvözlöm! Kérem tájékoztatását abban, hogy mi a gyakorlat, ha én külföldön dolgozom, bár rugalmasan tudok hazajárni, miképp alakulhat a kapcsolattartásom majd a születendő gyermekemmel esetleges megbeszélés hiányában? Mennyi idősen vihetem el akár a lakóhelye környékén levegőzni, vagy sétálni és más a vonzáskörzetben de más településen élő szüleimhez vagy magamhoz / van itthon is otthonom, tehát első körben nem külföldre gondolok /? Jelenleg a baba a volt férj nevét kapja, mert a válás papír szerinti dátumától nem telt el 300 nap. Közös megegyezés hiányában mi lesz a baba vezetékneve majd, mert az anyuka eddig természetesnek találta a sajátját...én szeretném az én családnevemre ....de alternatív megoldásképp tetszik a kettős név-viselés is, de nem tudom, megegyezésre jutunk-e. Apasági nyilatkozat tehető-e attól függetlenül, hogy az anyakönyvezésnél a volt férj nevét kell kapnia a kicsinek? Az anyuka arra kért mondjak le a felügyeleti jogomról, ami nekem nem tetsző ötlet. Próbáltam utánaolvasni de nem igazán igazodtam el az információkban...szeretnék közös felügyeleti jogot. Ha ezzel kapcsolatban is írna néhány érdemi információt, megköszönném. Tisztelettel Egy leendő Apuka
Válasz:

Apaság
A jogi menet a következő:

1. Perben meg kell dönteni az apaság vélelmét - a bíróság a volt férjet törlni az anyakönyvből.

2. Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot kell tenni - ha anyuka tiltakozik, akkor apasági perben állapítják meg az Ön apaságát, és Ön kerül be az anyakönyvbe mint apa

3. bíróság elhelyezi valahol a gyereket - nyilván anyukánál - és rendezi a kapcsolattartás... ami várható: a gyerek 3 éves koráig az édesanya lakóhelyén lehet látogatni a gyereket, elvitel joga 3 éves kortól van - Ön megjelöli hogy milyen gyakran tud hazajönni, és akkor 3-4 napra elviheti majd. Külföldre általában 4-5 éves kortól és csak a nyári szünetben 3-4 hétre engedi a bíróság.

Üdvözlettel: Dr. Illés Blanka
2013 Február 07.

2013. február 6., szerda

Cirkusz???



Hogy cirkuszt akarok-e?
Kérdi tőlem gyermekemmel várandós anyuka...mikor kifejezem azon javaslatom, hogy a gyermekkel kapcsolatos döntéseket megbeszélve, együttesen hozzuk meg a kicsi érdekeit szem előtt tartva.

Egy kapcsolat végetérésével ugye van, hogy a másikra haragszanak a felek, és nincs kompromisszum, kommunikálásra képtelenné válnak, és sértettségüket különféle a másik ellen irányuló megnyílvánulásaikban élik ki.

Na de kérem, álljon már meg a menet... itt én vagyok az elhagyott fél....itt velem nem szakítottak egyenesen...itt engem fosztottak meg a gyermekemmel való magzati élményektől..az első megmozdulás fölötti örömből...itt velem beszéltek méltatlanul nem egyszer hanem folyamatosan...
Szóval akkor most hogy is van az, hogy ő támad a felajánlott segítségemre, megbeszélendő javaslataimra?

Ja persze a nő kifürkészhetetlensége...és a hormonok...
Kétségkívül van benne valami...de azért mégiscsak emberek vagyunk.

Milyen nyelven tudnám megértetni hogy nem egymás ellen vagyunk, hanem együtt a gyermekért. És ebben a szellemben kellene együttműködnünk akkor is ha nem élünk együtt családként.

Ha én félre tudom mindezt tenni és a gyermekem érdekeit nézni...akkor egy anyától, akinek nem mellesleg a jog mindenképp kedvez ha nem akar együttműködni az apával...szóval akkor egy anyától is elvárható, hogy belássa, a gyermeke érdeke is, hogy az édesapja élete része legyen.

Szép dolog az egyenjogúság...de nem kell bizonyítani senkinek, hogy képes egy nő egyedül végigcsinálni és felnevelni egy gyermeket.... hanem gondolkodni kell, hogy az az egészséges a kicsinek is ha akár nem együtt élésben de a lehető legteljesebben kapcsolatot ápolhat mindkét szülőjével.

2013. február 5., kedd

Így írtok Ti.../fórumokból/


Fórumindító :

1. Én:
Azt sem tudom, mi játszódik le egy nőben, mikor teherbeesése hatására kilép egy olyan kapcsolatból amiben a férfi boldogan vállalta volna őt is, a babát is. /Bár a kilép az túlzás, mert az feltételez egy őszinte beszélgetést, kijelentést.../
De miért akar lemondatni a születendő gyermekem felügyeleti jogáról? Miért gondolja, hogy én ( aki családban szerettem volna várni és nevelni a kicsit, örömben, szeretetben, felelősséggel ) ebbe belemegyek? Mi jót vár ettől magára nézve, amit nem lehetne közösen megbeszélve intézni, dönteni a gyermek körül?

"Azért mert nem kér belőled. Ez ennyire egyszerű. Ha fontos neked a gyermek, vannak jogaid."

---
"Lehet nem te vagy a gyermek apja, és a nőben dolgozik a lelkiismeret-furdalás. Én ezt az esetet is el tudom képzelni, de nem ismerlek titeket, igy okosat nem tudok mondani."

 ---

"az egy dolog, hogy a nő nem akar egy kapcsolatban élni egy olyan pasival, akit már nem szeret, a gyerekétől nem foszthatja meg! hacsak nem ő az apa, de akkor ezt meg közölni kell!

"Azt javaslom kedves fórumindító, hogy harcolj a gyerekedért, ha meg fenn áll a lehetőség, hogy nem a tiéd, azt mihamarabb ki kell deríteni! Ha tiéd, és szeretnéd, semmiféleképpen ne mondj le róla! "

---

"Most olvastam az adatlapodat,naplódat...nagyon úgy tűnik,hogy csak használt a nő téged,hogy elérje a célját,a teherbeesést.A gyermek a tiéd is,de sztem egy családként már nem fogtok élni:( "

---

"Szia!
Szerintem se mondj le a felügyeleti jogodról, főleg így ne. Elképzelhető, hogy DNS-tesztet kell csináltatnod, de erről úgyis a bíróságon lesz szó. Már ha perelsz. Én megpróbálnék megegyezni, aztán ha nem sikerült, perelnék. Anya csak egy van. De apa is! Ezt mintha sokan elfelejtenék..."


---

Én: "Köszönöm a hozzászólást. A magam részéről / amennyiben erre mód lesz / kerülném a pereskedést stb...de nem akarom, hogy kizárjanak így vagy úgy abból, hogy a gyermekem mellett legyek, még ha külön élésben is. Sajnos a babavárás eddigi történetében / az addigi kapcsolatunkkal ellentétben / nem a megbeszélés a jellemző. :("

---

"Bár több ilyen apuka lenne/a hozzáállásodat illetően/, mert valljuk be, az inkább jellemző, hogy megalkotják a bébit és az első adandó problémakor lelépnek."

---

"Na szerintem ezért van vihar a biliben ,mert a mama is a menekülésre számított ..."

---

"Gondolom azt feltételezi rólad, hogy nem tudod mivel jár a lemondás, és később mehetsz a jó Istenhez panaszra.
nem tudhatjuk mi jár ennek a nőnek a fejében. Egy DNS tesztet azért csak csináltatni kellene, annak a kizárására, hogy esetleg nem-e valaki más az apuka."

---

"Az egészséges gyermeki élethez,lélekhez, fenőttfsénghez APA kell! "

---

"Rajtam mulna, az ilyen nőutánzatokat szigorubban büntetném,mint ahogy a hasonlóan viselkedő ffiakkal teszik,
Tudom mit jelent,hisz gyermekként is átéltem a szülőhiány sohanem pótolhatóságának szörnyűségeit.

Sajnos a törvényalkotók nem érzik ennek a súlyosságait.Bár legalább egy olvasná és élné át mit jelent az érintetteknek.!! "

---

"Ezt én sem értem, miért dobja el magától a nő a gyermeke apját, aki gondoskodna róla?

Majd, ha megszületik, úgy is rádöbben, hogy egy gyermek mellé néha nagyon szükséges a segítség, amikor éjszakákon át nem tud aludni, fáradt lesz, elkelni minden segítség, stb...

Anyának lenni hatalmas felelősség, és nem lehet csonka családba gyermeket szülni, főleg nem könnyű segítség nélkül a nap 24h-jában ugrani mindenre... Mert itt nem lesz olyan, hogy olyan fáradt vagyok, alszom egyet, és majd utána ellátom a gyereket.. Akár milyen holt fáradt, ha sírós baba lesz, akkor is ugrani kell minden percben.. - és bizony akkor jól jönne az apai kéz.. Szerintem fog ő még keresni téged saját akaratából, nem tudja, hogy mit tesz.."


---

"Harcolj a jogaidért. Ezt nem kérheti tőled , hogy lemondj a babáról! Tiszteletre méltó hogy így harcolsz, mert sajnos vannak olyan apák, akik csak örűlnének ha ilyet kérne a gyermeke anyja. Nem érdekli őket a gyermekük sorsa, élete (saját tapasztalat). Kitartást neked."

---
Történetem   

További fórumhozzászólásokból:

Jogi önellentmondás



"Ha szembesül vele, hogy nem az ő egyszemélyes játéka és beleszólok a névviselésbe is és a felügyeleti jogomról sem mondok le...ez milyen konfliktust szül majd?"

Azóta már tudom.
Szándékom szerint a gyermek érdeke, hogy mindent megbeszélve rendezzünk/döntsünk el körülötte.... Ennek mikor hangot adtam, akkor szembesültem a számomra nem meglepő reagálással a nekem szegezett kérdéssel, hogy "Cirkuszt akarsz!?"

Nem.

Sajnos ott nem várható megbeszélés alapú nevelés a legjobb szándékom ellenére sem ahol azt, ha véleményem, javaslatom van és egyenreangú szülőként ennek hangot adok ott nem a gyermek érdekeit nézi a másik hanem velem való csatározásnak tekinti a jelen tennivalóit, elrendezni valóit.

Hozzá-m-szólás:
"Ha szembesül vele, hogy nem az ő egyszemélyes játéka és beleszólok a névviselésbe is és a felügyeleti jogomról sem mondok le...ez milyen konfliktust szül majd?"
Nagyon egyszerűt. Kérni fogja a gyermek nála való elhelyezését, amit a bíróság nyilvánvalóan meg fog ítélni, Neked pedig szünetelni fog a felügyeleti jogod. Emellet vélhetően - mivel külföldön dolgozol - igen tetemes gyerektartás-díjat is megítélnek majd.
Akármilyen kegyetlenül hangzik, sajnos a gyermeked az ő "egyszemélyes játékszere".
Sajnálom...
Az sem kizárt, hogy pontosan ennyit akart csak tőled. Biztos vagy benne egyébként, hogy orvosilag igazolhatóan nem lehet gyereke? Nem csak a férjénél volt bibi?
laikus fórumlátogató"

 Én:
"Az elhelyezés nem kérdés, emberileg sem tenném meg ennek támadását, hisz oly rég vágyott gyermekre...ezzel azonban nem szűnik meg a felügyeleti jogom tudtommal,azt csak akkor szüneteltetik vagy szüntetik meg ha a külön élő szülő veszélyezteti a gyermeket; de utána fogok jogilag ezeknek a dolgoknak járni. Támogatni tartási díj megítélése nélkül is tisztességesen támogatom a gyermekem.
A mi és hogy volt, miért ....?
A jelenben az a lényeg, hogy a szülés rendben legyen, egészségesek legyenek.
A gyermekem viszont nem hagyom... mint apának vannak jogaim, gondolom."
"Az elhelyezés után csak akkor nem fog szünetelni a felügyeleti jogod, ha a szülőtársad is kéri a közös szülői felügyeletet:
http://net.jogtar.hu/…jegy_doc.cgi?…
72. § (2) Ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendelt el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta.
91. § (3) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés kivételével szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, akinek gyermeke a különélő másik szülőnél van elhelyezve, de szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg. Nem szünetel a szülői felügyelet, ha a szülők vagy a bíróság a közös szülői felügyeletről döntött.
laikus fórumlátogató"
"Csak laikus vagyok, de úgy tudom, hogy ha a jogszabályból nem is egyértelmű ("kivéve, ha a szülők kérelmére" - ebből azt a következtetést tudom levonni, hogy csak ha mindketten kérik), a gyakorlat az: ha bármelyik szülő tiltakozik ellene, akkor nincs közös felügyelet.
Ezzel ugyan koncepcionálisan ellent mond az alábbi jogszabály:
72. § (3) Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti, feltéve, hogy a megszüntetés a gyermek fejlődése szempontjából is indokolt.
Azaz a szülő kérelmével ellentétesen is fenntarthatja a bíróság a közös felügyeletet.
Jogászok, valaki öntene egy kis tiszta vizet?
laikus fórumlátogató"

"Jól mondod. Önellentmondásos a szabály.
www.kbs-ugyved.hu"