2013. február 26., kedd

Az apa szerepe 2.


"Az apa az első szembesülés a nem-énnel.
Apánk elfogadása vagy visszautasítása az első támpontunk, hogy vajon megbízhatunk-e a külvilágban vagy sem."
Richard Rohr


Mint blogíró, időről időre nyomon követem a statisztikát, hogy a látogatóim honnan, miképp érkeznek az oldalamra....ennek kapcsán ma reggel megdöbbentő kifejezésre bukkantam a keresőszavak között, amik kapcsán valaki a keresőkben rám, illetve a blogomra talált.

"minek az apa"

...így szólt a kifejezés...

Korábbi bejegyzésem az apa szerepéről  és gyakorló anyukák  tapasztalatai a " Család születik - Avagy az apa szerepe a gyermeknevelésben "  elnevezésű cikkben, és a hozzá tartozó fórumon azt hiszem, megkérdőjelezhetetlenek.....



Pascal sokatmondóan  fogalmaz :
 „Gyakran érzem, hogy a partner részvétele egy verseny a hagyomány (a terhességet mindig csak a nők dolgának tekintették) és a személyes korrektség között”.

Bármelyik terhes nő boldog lenne, ha elmondhatná, hogy „a terhesség valóban egy csapatmunka volt”. Mindenkinek szüksége van támaszra a nehéz pillanatokban, különösen a terhesség időszakában, mikor egy nő fizikailag és lelkileg is érzékenyebbé és
sebezhetőbbé válik.

forrás 

A velem történtek , amiképp gyermekem édesanyja "túl személyes ügynek" aposztrofálta a terhességet és kizárt belőle.... úgy látszik mindenben ellentmondanak minden józan észnek és mindenben visszája az általában történő eseményeknek.
Az élet hozta a formáját és igazságtalan...
Velem és a kislányommal is.

De hogy visszatérjek az eredeti felvetéshez... biztos vagyok benne, hogy az anyuka és ezáltal, vagy ettől függetlenül is a baba közérzetére is jó hatással lehet egy apa jelenléte a várandósság alatt.... 
Aztán kicsit idézgetek  egy remek összefoglalóból:

0-6 hónap

"A leendő apa már azzal is elkezdheti a családi kötelék kiépítését, ha a várandósság idején időnként beszél a mama pocakjához. A 24. héttől a magzat már hallja a méhen kívüli hangokat, különösen jól érzékeli a mély tónusokat.  

/ :( /

Születés után két héttel a baba már felismeri az édesapa hangját - köszönhetően a pocakhoz intézett szózatoknak. / :( /

6-12 hónap

Tudtad például, hogy az apukák gyorsabban cserélnek pelenkát, mint az anyukák? Az átlagos szintidejük 1 perc 36 másodperc, míg az anyukáké 2 perc 2 másodperc. 

 Amikor már nem csak anyatejet kap a kicsi, ideje, hogy az apa is aktívan kivegye a részét a baba etetéséből. Ő egészen más stílusban közelít ehhez a feladathoz, mint az édesanya, és ezzel még az evésért kevésbé lelkesedő gyerekeket is el lehet varázsolni. 

 

12-18 hónap

A legtöbb baba egyéves kora körül mondja ki az első értelmes szót. Apukája sugárzik majd a büszkeségtől, ha ez az első szó az "apa" lesz. Nem meglepő, hiszen a "mama" szót nehezebb kimondani - 

Tizennyolc hónapos korára a kicsi egyre inkább tudatára ébred önálló személyiségének. Ebben a korban már képes kimutatni a hozzá közel állókhoz való ragaszkodását -

18 hónapos kor fölött

...  a gyerekek ugyanannyira kötődnek a nap nagy részében távol levő édesapjukhoz, mint az egész nap kéznél levő anyukához.

... pszichológusok szerint azok a gyerekek, akikkel sokat foglalkozik az édesapjuk, sokkal könnyebben beilleszkednek a közösségbe, amikor óvodába kerülnek. 


 _________________________________________________________________________


És a hétköznapi jelenben arra is való az apuka, hogy a vele egyébként nem igazán kedves anyukában tartsa a lelket maratoni telefonbeszélgetésekben ha ő túlaggódik egy szituációt..., hogy lelkesen túlvásárolja magát "mert mi van ha pont nem ez hanem az lesz amire szükségük lehet" alapon..., hogy olyan beszerzett dolgokkal éreztesse, hogy tesz az anyukáért a babáért amik egyébként eszébe sem jutnak földi halandónak.... , hogy fejvesztve repülje át a fél világot, hogy minél hamarabb támasz legyen adott pillanatban..., hogy a soha nem látott nagyi elé menjen érkezésekor...., hogy mindenre gondoljon, hogy biztos háttér legyen....

 

 

 

2013. február 25., hétfő

Apa lettem


Néhány nap alatt "más színű lett a világ"

2013. február 22. napon a dél körüli órákban a munkám miatt New Yorkból Londonban landoltam épp, mikor értesültem róla, hogy kislányom a vártnál hamarabb aznap hajnalban/reggel megszületett... 

Néhány óra múlva már a budapesti járattal szó szerint repültem hozzá és 22 óra 10 perckor már a kórház portását agitáltam, hogy ha átrepültem a fél világot, hogy láthassam, nehogy már ő ne engedjen be.....
Most mit mondjak? 

... minden szó elfogultnak tűnhet... Gyönyörű, nyugodt baba.... és ami a leglényegesebb: egészséges, attól eltekintve, hogy kissé nehezen áll át pocaklakó mivoltából a földi életre...de ez csak átmeneti apróbb probléma. 
Mindenben támogatom az anyukát a kórházban töltött napok alatt és utána is...noha ettől érezhetően nem változik emberileg az a stílus, amivel a terhesség kezdete óta hozzám viszonyult...pedig a csöppség miatt szülőként csak együtt kellene működnünk....

Így az öröm mellett továbbra is kérdőjelek halmaza a miképp tovább....

Az első napok benyomásai és történései dióhéjban a repülés, a másik időzónából való átállás nehézségei mellett szólnak arról hogy "az örömhöz is erő és idegek kellenek"... s míg az első találkozáskor a babára várva az anyuka is igényt tartott a simogatásomra, nyugtatásomra.... másnapra visszatért az az arc, amit a terhesség alatt mutatott.... s bár a legjobb szándékkal figyeltem minden szavát, mire lehet szüksége és a következő látogatásomig be is vásároltam mindent számára a komfortérzéstől a kismamáknak való homeopátiás fogkrémen át a mellbimbóvédőig....  kaptam volna inkább semleges tudomásulvételt a törődésért semmint a kritizálást, az elégedetlenkedést.... 
Mikor az első anyatejjel történő etetést kihányta a kislány - valószínű még a születés közben nyelt magzatvíz hatására és átvitték éjszakára az intenzív osztályra.... hívott az anyuka... fél órákat beszélgetve próbáltam nyugtatni...azzal együtt, hogy emberileg nem tetszett a stílus amivel mindezt reagálta.... és gondolnám, hogy az aggódás és a tehetetlenség hangja volt.... ha nem ez lenne a jellemző felém való viszonyulásában a terhessége alatt... ellentétben az előtte megéltekkel....
Felmerül a dilemma, hogy eddig azért nem álltam jobban apai jogaim illetően a sarkamra, mert ugye mindent ami nem az ő tetszése, óhaja szerinti szó, elképzelés, tett volt, azt elég nagy  felháborodással reagálta le és ennek én nem akartam kitenni sem őt sem a babát.... most az jön, hogy szerencsés esetben tudja szoptatni, és nehogy stresszeljen  és ez a az anyatej minőségének rovására menjen, hiszen annyit hall erről az ember..... de valahol ott a kérdés, hogy mert a kislányom és ő ugye egyfajta szimbiózisban élnek majd.... ha a gyermekre tekintettel akarok lenni, hogy semmiféle düh stb ne rajta csapódjon, akkor miképp fogok valaha is a kissé tiport apaszerepemnek teret nyerni? Ezzel, hogy mindig meg van a jó ok arra, hogy kíméljem a babát közvetve és őt... ezzel nem ártok-e hosszú távon a babának és magamnak? Mi az a pont, határ ahol egészséges és emberi keretek között természetesen de a hosszabb távú érdeket kell szem előtt tartanom a jelennel szemben?

2013. február 22., péntek

Megszületett...

Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény,
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.

A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kint az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan,
Mosolyogj rám, édes kisfiam.

Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid,
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.

Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.

 / rendhagyó módon nem Cserháti Zsuzsától hanem Kaszás Attilától :/


2013. február 21., csütörtök

Társadalmi dogmatizmus

"Feledni. nem tudsz annyit, hogy ember ne maradj."
József Attila

 

ez így milyen szép is lenne...ha kapcsolatok végetérésével egyik fél sem tudna annyit feledni, hogy ember ne maradjon.... 
Azt gondolom, hogy két ember aki futólag vagy hosszabb távon jól érzi magát egymással, tartozik a másiknak annyival, hogy korrekt módon zárja ha már nem szeretné folytatni a kapcsolatot....amiképp a másik fél is tartozik ezt kulturáltan elfogadni....de leginkább tartoznak mindketten az együtt töltött időnek, a szépnek, a másik embernek azzal, hogy a folytatást emberi mód intézik.

Különös tekintettel arra, ha ez érint harmadik, vagy még több személyt... történetesen közös ( vagy nem közös, de szeretett ) gyermeket.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a hangsúly természetesen azon van, hogy mindkét fél...
Mégis a közvélemény a média  és a "szájreklám" mindigis nagyobb felhajtást csinál ha egy férfi tűnik "ludasnak" abban, ha  egy nő magára marad --- ha egy család magára marad.

A színfalak mögé ilyenkor sem látunk, nem tudjuk, hogy valóban magára marad-e, vagy a férfi, az apa minden tőle telhető módon igyekszik továbbra is támogatni a gyermekét és aktív kapcsolatot is tartani fent vele...

Az pedig főleg csak ritkán szembetűnő, hogy valójában egy a gyermekétől egyéb okok miatt elszakított férfi mit érez...vagy mit él át tulajdonképp a gyermek.

Sajnos az esetek többségében épp az anya az, aki ebben gátolja....aki nem tudja nőként megélt vélt/valós sérelmeit elkülöníteni attól, hogy a gyermekének mindkét szülőjére szüksége van.

Modern korunkban még mindig társadalmi dogmák stb érvényesülnek mikor a családjog az anyát minden tekintetben az apa elé helyezi.

2013. február 19., kedd

"Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?"


 


Egyszerre tölt el egészséges izgalomtól fűtött várakozás és félelem mikor arra gondolok, hogy hamarosan megszületik a pici.
Mit sem sejt arról, hogy milyen bonyadalmak előzik meg jövetelét.... vagy mégis?
Sok helyen olvas az ember arról, hogy Pocaklakóként is sok mindent érzékelnek a külvilágból .... és bár biztosan nem tudatos észlelések, tehát pl annak hiányát nem tudják, hogy megnyugtató apakéz nem óvta, simogatta, nem beszélt hozzá a "nem-anya".... de vajon mindez miképp hat fejlődésére? Biztosan ezt is elemezgették már hozzáértők....

Gyakran hallunk a csonka családban felnövő feminalizálódó fiúgyermekekről és a férfiasodó amazonpalánákról....
Azt gondolom, nem is az a legnagyobb baj, ha a szülők valami oknál fogva úgy döntenek, hogy nem élnek a hétköznapokban tovább együtt.... hanem az, hogy mennyire oldják meg azt felnőtt, értelmes emberek módjára, hogy a gyermek körül továbbra is ketten szülők maradjanak, még akkor is, ha újabb partner lép az életükbe.

Szép dolog a magyar jog  családvédelme, hogy kiszolgálja, előbbre helyezi azt, hogy egy gyermek családban nőjjön fel.... de amit olvasok, hogy ilyen esetben akár a vér szerinti apa jogát az apaságra is háttérbe helyezik....ez szerintem nem épp a gyermek érdekét szolgálja.....főleg ha az apa valóban apa akar lenni és félretéve a volt partnerkapcsolat esetleges problémáit maximálisan kiállna a gyermekéért.

Ez bár nagyon szaknyelven van írva, de nekem egyértelmű, hogy a gyermeknek joga van a vér szerinti apjához  ahogyan az anyjához .... és az utolsó sort én úgy értelmezem, hogy a törvényes képviselő... tehát egy egyedülálló anya tekintetében az anya--- jogellenes dolgot tesz, mikor nem működik együtt az apasági nyilatkozat megtételében, azaz megfosztja gyermekét az apjától.

"„A vérségi származás kiderítése, illetőleg az arra vonatkozó törvényi vélelem vitatása, kétségbevonása, mindenkinek a legszemélyesebb joga, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében írt „általános személyiségi jog” körébe tartozik. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani”. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az „általános személyiségi jog” részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is. Az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog pedig azt is magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbe vonni vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását - a vérségi kapcsolatban közvetlenül érintettek körén kívül - senki ne tegye vitássá. Ennek a jognak az elvonása a mások által lefolytatott korábbi perléssel, amelynek eredménye kétségbevonhatatlan és felülvizsgálhatatlan, a gyermek identitásához való jogát sérti és ez egyben az alkotmányosan védett általános személyiségi jog megsértésével jár”. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogának a törvényes képviselő korlátlan perindítási jogosultsága útján történő végérvényes elvonása alkotmányellenes"

forrás 


Nem tudom mit fog bennem is kiváltani az a pillanat mikor végre megszületik.... Miképp fog bennem talán egy pillanat alatt egyértelművé válni, hogy az anyuka önhatalmú intézkedései ide vagy oda miképp fogok viszonyulni hozzá...
Nem tudom, ha eltelik pár hét és az anyukában esetleg rendeződnek gondolatok, érzések.... le tudunk-e ülni és mindenki számára megnyugtatóan megbeszélni a hogyan tovább kérdéseit....

Most csak a várakozás, a sok "ha" és talán időszaka van....
A lényeg, hogy rendben menjen a szülés és mindketten egészségesek legyenek.
A többi majd kiderül. 



   

2013. február 11., hétfő

Hamarosan Apa leszek...

"Eldönteni, hogy gyermeket
akarunk, egy pillanat műve csupán.
De a döntés, hogy szívünk a
testünkön kívül dobog, örökre szól."

Elizabeth Stone
 
 Hamarosan Apa leszek... 
Nem új dolog, hiszen már van egy lassan felnőtt Fiam... így pontosan tudom, hogy szülőnek lenni mekkora felelősség...azzal együtt, hogy biztosan minden gyermek más, egyéniségéből fakadóan. És szülőként ezt szem előtt kell tartani, hogy bár felelek érte és navigálom az élet apró-cseprő és nagyobb dolgaiban, de feltétel nélkül kell szeretni és elfogadni, hogy nem a magunk képére formálandó, hanem abban segítendő hogy önmaga legyen....
Hogy egy Nőnek mennyire változik élete azzal, ha anyává válik, azt bármennyire próbáljuk megérteni, átérezni, úgyis csak mindig az adott személy éli meg... és egyénenként függ az empátiás képességétől, attól miképp tudja feladni azt az életvitelt amiképp élt, mennyire azonosul az új szereppel...mennyire tudja úgy feladni tulajdonképp önmagát, hogy közben mégis megmaradjon egyéniség, önálló ember, nő... Tény, ami tény, hogy eredendően a testi együttlétből fakadóan közelebb állhat / de nem feltétlenül / az anyához az újszülött... de mindez kimondva kimondatlan nagy áldozatot is kíván tőle.... Főleg az első időben....mikor még jó esetben hosszú hónapokig szoptatja a babát.
Egyedülálló anyaként, messze élő nagyszülőkkel miképp gondolja megoldani egy nő a terhesség változásai után az újabb testi-lelki-életvitelbeli változást....az áldott szolgálatot a legváratlanabb pillanatokban felsíró kisgyermekkel.... a totóval, ha már mindent megpróbáltunk és semmi nem az ok a sírásra...
Természetesen képes végigcsinálni egy nő egyedül... amiképp számos példa mutatja, hogy számos kispapa megbirkózik a háztartás és a kisgyermek örömteli és kevésbé örömteli pillanataival ha a család úgy dönt, ő marad otthon. 
A kisajátított terhesség után miképp figyel egy Nő arra ha szeme fénye kezdi felfedezni a világot és  "osztozni" kell rajta,.... engedni hogy magában tegyen lépéseket...egyre kevésbé figyelve a támaszul nyújtott kézre.... de mégis ott lenni a háttérben... akkoris majd ha nem épp nekünk tetsző lépéseket tesz, döntéseket hoz... tudva, hogy véleményünk lehet, de ezt nem erőltethetjük rá...hiszen amit mi gondolunk, hogy neki jó...azt nem biztos, hogy ő is így gondolja, éli meg. És nem szabad úgy éreznünk, hogy ellenünk hoz meg bármilyen döntést... nem... 
Csak felnő és éli az életét. Botlik is... nem védhetjük meg mindentől. 
Mégis más ez a mostani "Apa leszek".... hiszen más  számomra még mindig nem érthető szeszélyétől függ, hogy milyen mértékben és miképp lehetek majd valóban az. Egy kapcsolat véget érhet, de senkinek nincs joga egy másik embert abban korlátozni, hogy szülő lehessen...  sokat gondolkodom, miképp teszek a legjobbat a hamarosan megszületendő gyermekemnek.... ha jogi úton, hosszas, mindenki számára feszültséggel járó úton is küzdök minden hivatalos és nem hivatalos kapocsért közöttünk... vagy ha külső békében úgy állok mégis mellette amiképp azt majd az idő és az anyuka engedi... Ez a dilemma nem feladás... de  nagyon sok fórumon sok mindent olvastam az elmúlt hónapban...és évekig tartó embert próbáló perekről olvasok.... amit a gyermek is megérez így vagy úgy.... ahogyan az apa hiányát is megérezheti...  Mindig van pro és kontra... Még nem tudom, mit hoznak a következő hetek.  
De hamarosan találkozunk gyermekem....


 Történetem
Választás elé állítva vagy kijátszva?  |  A terhesség SEM személyes ügy  | Javaslat és elutasítás ...kételyeim...  |     Cirkusz???

2013. február 8., péntek

Családjogi ügyvéd válaszol


megjelent


Kérdés
Üdvözlöm! Kérem tájékoztatását abban, hogy mi a gyakorlat, ha én külföldön dolgozom, bár rugalmasan tudok hazajárni, miképp alakulhat a kapcsolattartásom majd a születendő gyermekemmel esetleges megbeszélés hiányában? Mennyi idősen vihetem el akár a lakóhelye környékén levegőzni, vagy sétálni és más a vonzáskörzetben de más településen élő szüleimhez vagy magamhoz / van itthon is otthonom, tehát első körben nem külföldre gondolok /? Jelenleg a baba a volt férj nevét kapja, mert a válás papír szerinti dátumától nem telt el 300 nap. Közös megegyezés hiányában mi lesz a baba vezetékneve majd, mert az anyuka eddig természetesnek találta a sajátját...én szeretném az én családnevemre ....de alternatív megoldásképp tetszik a kettős név-viselés is, de nem tudom, megegyezésre jutunk-e. Apasági nyilatkozat tehető-e attól függetlenül, hogy az anyakönyvezésnél a volt férj nevét kell kapnia a kicsinek? Az anyuka arra kért mondjak le a felügyeleti jogomról, ami nekem nem tetsző ötlet. Próbáltam utánaolvasni de nem igazán igazodtam el az információkban...szeretnék közös felügyeleti jogot. Ha ezzel kapcsolatban is írna néhány érdemi információt, megköszönném. Tisztelettel Egy leendő Apuka
Válasz:

Apaság
A jogi menet a következő:

1. Perben meg kell dönteni az apaság vélelmét - a bíróság a volt férjet törlni az anyakönyvből.

2. Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot kell tenni - ha anyuka tiltakozik, akkor apasági perben állapítják meg az Ön apaságát, és Ön kerül be az anyakönyvbe mint apa

3. bíróság elhelyezi valahol a gyereket - nyilván anyukánál - és rendezi a kapcsolattartás... ami várható: a gyerek 3 éves koráig az édesanya lakóhelyén lehet látogatni a gyereket, elvitel joga 3 éves kortól van - Ön megjelöli hogy milyen gyakran tud hazajönni, és akkor 3-4 napra elviheti majd. Külföldre általában 4-5 éves kortól és csak a nyári szünetben 3-4 hétre engedi a bíróság.

Üdvözlettel: Dr. Illés Blanka
2013 Február 07.

2013. február 6., szerda

Cirkusz???



Hogy cirkuszt akarok-e?
Kérdi tőlem gyermekemmel várandós anyuka...mikor kifejezem azon javaslatom, hogy a gyermekkel kapcsolatos döntéseket megbeszélve, együttesen hozzuk meg a kicsi érdekeit szem előtt tartva.

Egy kapcsolat végetérésével ugye van, hogy a másikra haragszanak a felek, és nincs kompromisszum, kommunikálásra képtelenné válnak, és sértettségüket különféle a másik ellen irányuló megnyílvánulásaikban élik ki.

Na de kérem, álljon már meg a menet... itt én vagyok az elhagyott fél....itt velem nem szakítottak egyenesen...itt engem fosztottak meg a gyermekemmel való magzati élményektől..az első megmozdulás fölötti örömből...itt velem beszéltek méltatlanul nem egyszer hanem folyamatosan...
Szóval akkor most hogy is van az, hogy ő támad a felajánlott segítségemre, megbeszélendő javaslataimra?

Ja persze a nő kifürkészhetetlensége...és a hormonok...
Kétségkívül van benne valami...de azért mégiscsak emberek vagyunk.

Milyen nyelven tudnám megértetni hogy nem egymás ellen vagyunk, hanem együtt a gyermekért. És ebben a szellemben kellene együttműködnünk akkor is ha nem élünk együtt családként.

Ha én félre tudom mindezt tenni és a gyermekem érdekeit nézni...akkor egy anyától, akinek nem mellesleg a jog mindenképp kedvez ha nem akar együttműködni az apával...szóval akkor egy anyától is elvárható, hogy belássa, a gyermeke érdeke is, hogy az édesapja élete része legyen.

Szép dolog az egyenjogúság...de nem kell bizonyítani senkinek, hogy képes egy nő egyedül végigcsinálni és felnevelni egy gyermeket.... hanem gondolkodni kell, hogy az az egészséges a kicsinek is ha akár nem együtt élésben de a lehető legteljesebben kapcsolatot ápolhat mindkét szülőjével.

2013. február 5., kedd

Így írtok Ti.../fórumokból/


Fórumindító :

1. Én:
Azt sem tudom, mi játszódik le egy nőben, mikor teherbeesése hatására kilép egy olyan kapcsolatból amiben a férfi boldogan vállalta volna őt is, a babát is. /Bár a kilép az túlzás, mert az feltételez egy őszinte beszélgetést, kijelentést.../
De miért akar lemondatni a születendő gyermekem felügyeleti jogáról? Miért gondolja, hogy én ( aki családban szerettem volna várni és nevelni a kicsit, örömben, szeretetben, felelősséggel ) ebbe belemegyek? Mi jót vár ettől magára nézve, amit nem lehetne közösen megbeszélve intézni, dönteni a gyermek körül?

"Azért mert nem kér belőled. Ez ennyire egyszerű. Ha fontos neked a gyermek, vannak jogaid."

---
"Lehet nem te vagy a gyermek apja, és a nőben dolgozik a lelkiismeret-furdalás. Én ezt az esetet is el tudom képzelni, de nem ismerlek titeket, igy okosat nem tudok mondani."

 ---

"az egy dolog, hogy a nő nem akar egy kapcsolatban élni egy olyan pasival, akit már nem szeret, a gyerekétől nem foszthatja meg! hacsak nem ő az apa, de akkor ezt meg közölni kell!

"Azt javaslom kedves fórumindító, hogy harcolj a gyerekedért, ha meg fenn áll a lehetőség, hogy nem a tiéd, azt mihamarabb ki kell deríteni! Ha tiéd, és szeretnéd, semmiféleképpen ne mondj le róla! "

---

"Most olvastam az adatlapodat,naplódat...nagyon úgy tűnik,hogy csak használt a nő téged,hogy elérje a célját,a teherbeesést.A gyermek a tiéd is,de sztem egy családként már nem fogtok élni:( "

---

"Szia!
Szerintem se mondj le a felügyeleti jogodról, főleg így ne. Elképzelhető, hogy DNS-tesztet kell csináltatnod, de erről úgyis a bíróságon lesz szó. Már ha perelsz. Én megpróbálnék megegyezni, aztán ha nem sikerült, perelnék. Anya csak egy van. De apa is! Ezt mintha sokan elfelejtenék..."


---

Én: "Köszönöm a hozzászólást. A magam részéről / amennyiben erre mód lesz / kerülném a pereskedést stb...de nem akarom, hogy kizárjanak így vagy úgy abból, hogy a gyermekem mellett legyek, még ha külön élésben is. Sajnos a babavárás eddigi történetében / az addigi kapcsolatunkkal ellentétben / nem a megbeszélés a jellemző. :("

---

"Bár több ilyen apuka lenne/a hozzáállásodat illetően/, mert valljuk be, az inkább jellemző, hogy megalkotják a bébit és az első adandó problémakor lelépnek."

---

"Na szerintem ezért van vihar a biliben ,mert a mama is a menekülésre számított ..."

---

"Gondolom azt feltételezi rólad, hogy nem tudod mivel jár a lemondás, és később mehetsz a jó Istenhez panaszra.
nem tudhatjuk mi jár ennek a nőnek a fejében. Egy DNS tesztet azért csak csináltatni kellene, annak a kizárására, hogy esetleg nem-e valaki más az apuka."

---

"Az egészséges gyermeki élethez,lélekhez, fenőttfsénghez APA kell! "

---

"Rajtam mulna, az ilyen nőutánzatokat szigorubban büntetném,mint ahogy a hasonlóan viselkedő ffiakkal teszik,
Tudom mit jelent,hisz gyermekként is átéltem a szülőhiány sohanem pótolhatóságának szörnyűségeit.

Sajnos a törvényalkotók nem érzik ennek a súlyosságait.Bár legalább egy olvasná és élné át mit jelent az érintetteknek.!! "

---

"Ezt én sem értem, miért dobja el magától a nő a gyermeke apját, aki gondoskodna róla?

Majd, ha megszületik, úgy is rádöbben, hogy egy gyermek mellé néha nagyon szükséges a segítség, amikor éjszakákon át nem tud aludni, fáradt lesz, elkelni minden segítség, stb...

Anyának lenni hatalmas felelősség, és nem lehet csonka családba gyermeket szülni, főleg nem könnyű segítség nélkül a nap 24h-jában ugrani mindenre... Mert itt nem lesz olyan, hogy olyan fáradt vagyok, alszom egyet, és majd utána ellátom a gyereket.. Akár milyen holt fáradt, ha sírós baba lesz, akkor is ugrani kell minden percben.. - és bizony akkor jól jönne az apai kéz.. Szerintem fog ő még keresni téged saját akaratából, nem tudja, hogy mit tesz.."


---

"Harcolj a jogaidért. Ezt nem kérheti tőled , hogy lemondj a babáról! Tiszteletre méltó hogy így harcolsz, mert sajnos vannak olyan apák, akik csak örűlnének ha ilyet kérne a gyermeke anyja. Nem érdekli őket a gyermekük sorsa, élete (saját tapasztalat). Kitartást neked."

---
Történetem   

További fórumhozzászólásokból:

Jogi önellentmondás



"Ha szembesül vele, hogy nem az ő egyszemélyes játéka és beleszólok a névviselésbe is és a felügyeleti jogomról sem mondok le...ez milyen konfliktust szül majd?"

Azóta már tudom.
Szándékom szerint a gyermek érdeke, hogy mindent megbeszélve rendezzünk/döntsünk el körülötte.... Ennek mikor hangot adtam, akkor szembesültem a számomra nem meglepő reagálással a nekem szegezett kérdéssel, hogy "Cirkuszt akarsz!?"

Nem.

Sajnos ott nem várható megbeszélés alapú nevelés a legjobb szándékom ellenére sem ahol azt, ha véleményem, javaslatom van és egyenreangú szülőként ennek hangot adok ott nem a gyermek érdekeit nézi a másik hanem velem való csatározásnak tekinti a jelen tennivalóit, elrendezni valóit.

Hozzá-m-szólás:
"Ha szembesül vele, hogy nem az ő egyszemélyes játéka és beleszólok a névviselésbe is és a felügyeleti jogomról sem mondok le...ez milyen konfliktust szül majd?"
Nagyon egyszerűt. Kérni fogja a gyermek nála való elhelyezését, amit a bíróság nyilvánvalóan meg fog ítélni, Neked pedig szünetelni fog a felügyeleti jogod. Emellet vélhetően - mivel külföldön dolgozol - igen tetemes gyerektartás-díjat is megítélnek majd.
Akármilyen kegyetlenül hangzik, sajnos a gyermeked az ő "egyszemélyes játékszere".
Sajnálom...
Az sem kizárt, hogy pontosan ennyit akart csak tőled. Biztos vagy benne egyébként, hogy orvosilag igazolhatóan nem lehet gyereke? Nem csak a férjénél volt bibi?
laikus fórumlátogató"

 Én:
"Az elhelyezés nem kérdés, emberileg sem tenném meg ennek támadását, hisz oly rég vágyott gyermekre...ezzel azonban nem szűnik meg a felügyeleti jogom tudtommal,azt csak akkor szüneteltetik vagy szüntetik meg ha a külön élő szülő veszélyezteti a gyermeket; de utána fogok jogilag ezeknek a dolgoknak járni. Támogatni tartási díj megítélése nélkül is tisztességesen támogatom a gyermekem.
A mi és hogy volt, miért ....?
A jelenben az a lényeg, hogy a szülés rendben legyen, egészségesek legyenek.
A gyermekem viszont nem hagyom... mint apának vannak jogaim, gondolom."
"Az elhelyezés után csak akkor nem fog szünetelni a felügyeleti jogod, ha a szülőtársad is kéri a közös szülői felügyeletet:
http://net.jogtar.hu/…jegy_doc.cgi?…
72. § (2) Ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendelt el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta.
91. § (3) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés kivételével szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, akinek gyermeke a különélő másik szülőnél van elhelyezve, de szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg. Nem szünetel a szülői felügyelet, ha a szülők vagy a bíróság a közös szülői felügyeletről döntött.
laikus fórumlátogató"
"Csak laikus vagyok, de úgy tudom, hogy ha a jogszabályból nem is egyértelmű ("kivéve, ha a szülők kérelmére" - ebből azt a következtetést tudom levonni, hogy csak ha mindketten kérik), a gyakorlat az: ha bármelyik szülő tiltakozik ellene, akkor nincs közös felügyelet.
Ezzel ugyan koncepcionálisan ellent mond az alábbi jogszabály:
72. § (3) Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti, feltéve, hogy a megszüntetés a gyermek fejlődése szempontjából is indokolt.
Azaz a szülő kérelmével ellentétesen is fenntarthatja a bíróság a közös felügyeletet.
Jogászok, valaki öntene egy kis tiszta vizet?
laikus fórumlátogató"

"Jól mondod. Önellentmondásos a szabály.
www.kbs-ugyved.hu"





A felügyeleti jog visszásságai jogrendszerünkben


A jelenemben felvetődő kérdések kapcsán sokat olvasok a neten....
ehhez a kis csokorhoz szerintem túl sok hozzáfűznivaló nem szükséges....
Sajnos nemcsak hogy apasági nyilatkozatot nem tehet egy apa ha a nő nem akar ebben együttműködni; de az sem számít a törvény szerint, hogy miért nem él valaki közös háztartásban a gyermekével....  ha a gyermekkel élő szülő nem akar közös felügyeletet, akkor nincs....

http://seveled.cafeblog.hu/2013/01/14/csokkenti-a-vitakat-a-kozos-szuloi-felugyeleti-jog/

"...közös szülői felügyeleti jog esetén a feleknek egyenlő jogaik és kötelezettségeik vannak, így kétszer is meggondolják, borsot törnek-e a másik orra alá, hiszen az ugyan olyan eszköztárral tud visszatámadni. Ha belegondolunk, valós… Mi az átlagos eset ma Magyarországon? A feleségnek elege van, meg akar szabadulni a férjétől, beadja a bontót, és ha a férje a feje tetejére áll, akkor sem kapja meg a közös szülői felügyeleti jogot, mert ezt a magyar jog kizárja. Vagyis válás után a feleség szinte azt tehet, amit akar – gyakorlatilag csak az óvoda, iskola választásban kell kikérnie az apuka véleményét, de mi van ha nem teszi? Semmi…  Tehát akinek megvan erre az indíttatása, az a végsőkig szórakozhat apukával, vagy extrém módon ki is zárhatja a gyerekek életéből. Apuka marad a finanszírozó – mint tartásdíj fizetésre kötelezett  egyén – és minden második hétvégén ingyen babysitter. "
"....nem igaz, hogy csak a férfiak negatív diszkriminációjának megszüntetésére szolgál a közös szülői felügyeleti jog bevezetése, hanem a gyermekek kiemelt érdeke is ez lenne"


http://net.jogtar.hu/…jegy_doc.cgi?…

72. § (2) Ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendelt el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta.
91. § (3) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés kivételével szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, akinek gyermeke a különélő másik szülőnél van elhelyezve, de szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg. Nem szünetel a szülői felügyelet, ha a szülők vagy a bíróság a közös szülői felügyeletről döntött.



http://www.ugyved.hu/csaladjog.php/

 "Ha a különélő szülők nem tudnak megegyezni a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében, a döntés - a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése kivételével - a bíróság hatáskörébe tartozik.
A bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia."


 http://www.jogiforum.hu/forum/35/11496.2.0

Magyarország a családjogi középkorban él, és ezt egyéni érdekek tartják fenn. A szülők között évekig elhúzódó konfliktusok legnagyobb részét maga a családjog szítja, hiszen elképesztő mértékű ellenérdekeltséget teremt. Csak a saját tájékozatlanságát minősíti az, aki jogi végzettséggel azt hirdeti, hogy a magyar jog közös szülői felügyeletet biztosít a "szünetelő" különélő szülők számára. Ez ugyanis szándékos megtévesztés.
Már 2005-ben elhangzott neves szakértő szájából, hogy a szülői státusz automatikus szüneteltetése - ami a korábbi diktatúrák szüleménye - fenntarthatatlan, mert hozzájárul a magyar jogrendszer negatív nemzetközi megítéléséhez. Valószínűleg a családi élethez való alapvető emberi jogot sérti. Ennek ellenére máig változatlanul alkalmazzák, a LB sem avatkozott be.
Belgiumban a válás nem női kívánságműsor. A társadalmi problémák megoldása céljából 2006 szeptemberben hatályba lépett a közös - pl. 7/7 napos - váltott szülői felügyeletet, de úgy, hogy az tényleg elérhető legyen. Ez azt jelenti, hogy elég, ha az egyik szülő kéri, ha a feltételek adottak a bíróság első helyen ezt alkalmazza. Már az első három évben a válások 45%-a közös váltott szülői felügyeletben végződött, bírói jóváhagyással.
Sorolhatnám a többi országot. De csak a szomszédos Szlovákiát említeném még meg, ahol 2010 július óta hasonló változás történt. A közös váltott felügyeletet a bíróság köteles egy szülő kérelmére mérlegelni.
Miért terjed ilyen erőteljesen a váltott felügyelet ? Azért, mert a gyermek joga és érdeke, hogy mindkét szülőjénél a saját családjában nevelkedhessék, és megkapja a szülői nevelést. Ezen túl alkotmányosságot és jogbiztonságot biztosít a hosszú távú döntéseknek, pl. a gyermekvállaláshoz.
Eurocsalád Munkacsoport
"Generációváltást a családjogban !"



2013. február 2., szombat

A gyermek joga, érdeke



Kicsit olvasgattam.... noha a személyes véleményem is az, hogy akár a még meg nem született gyermeknek is van joga mindkét szülőjéhez.

Különféle fórumokon,  laikus és nem laikus netezők  klaviatúrájából ilyeneket találtam....:

.... a  szülő védelme szintén megilleti a gyereket, jár a gyereknek. A szülőnek kötelessége óvnia és nevelnie a gyerekét. Joga, de kötelessége is.
A gyereknek a joga, hogy nevelést és oltalmat kapjon mindkét szülőjétől.
Na, ezért nem egyezkedhet és nem dönthet senki a gyerek nevében.

a gyerek nem tárgy, hanem élőlény, ember,

a tartásdíj a gyereké, és őrá kell elkölteni...

a törvény ugy fogalmaz hogy a gyerek érdeke hogy legyen apja, nem az apa kiváltsága hogy apa lehet. Azt hiszem a csjt. 35§-a ír erről.

az apának is ugyanolyan jogai vannak mint az anyának

A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.



2013. február 1., péntek

Anya csak egy van...


Anya csak egy van....
DE
Apa is.....






Vélemények nekem, általam


 Hozzá-m-szólásokból :

"Már amennyire megoldható mindenképp próbálj harcolni a gyermekedért."

"számomra egyre jobban úgy fest hogy tényleg csak eszköz voltál a részére, megjátszott érzelmekkel. Még örülnöd is kéne hogy nem tilt el a babától. Itt már tényleg orvosi esetről van szó. Majd ha idősebb lesz a baba mit fog neki mondani apa miért nincs velünk. Szerintem legyél ott a szülésnél még is te vagy az apa. És ha tényleg komolyan gondolja hogy ott lehetsz a babánál amikor csak akarsz ekkor ezzel élni kell ,pláne mint egyedül álló fogalma sincs arról hogy mivel jár egy kisbaba. Mert elégé macerás ez tapasztalat, mert én nekem a párom sajnos nem tudott annyit velünk lenni amennyit kellett volna és a mamák is messze élnek! Ezzel azt akarom mondani hogy terheságyi 6 hét elég macerás lesz neki és itt lesz a lehetőség hogy segíts neki és bizonyítsd neki hogy nem csak hétvégi apuka vagy és megjön az esze!"

"Az biztos, hogy nem lehet mindent a hormonokra fogni és elnézni, mert ha nem is abban a pillanatban, de pár percen belül aki akarja észreveszi, hogy hibázott és ha visszacsinálni nem is tudja bocsánatot kér és igyekszik jobban odafigyelni. De Ő sajnos hónapok óta nem veszi észre!!!"


 Saját hozzászólásaimból:

"a babánk se nem tervezett, se nem véletlen hanem egy CSODA, egy ÉGI ajándék!

Igen,most így, hogy rákérdeztél, lehet van egy apró dolog, amiben hibás vagyok:
NEM én vagyok az az ember akivel a gyereket szerette volna és a hátralevő életét eltervezte.
Viszont ott álltam mindvégig mellette míg romjaiból feltápászkodott, emberileg megsérült és nőiességében megtépázott önbecsülését visszanyerte és most azt kapom vissza, hogy mindez neki csak nagyon kapóra jött és csak jól érezte magát velem és sosem akart többet...
Azt gondolom, én nem titkoltam, hogy tiszták és mélyek az érzéseim iránta és gyermekkel vagy gyermek nélkül kell nekem. Azt gondolom, ha ő tudta végig, hogy nem így áll hozzám, azzal, hogy épp "jól érzi magát" kissé tisztességtelen volt részt vennie a kapcsolatban és nem korábban zárni azt, külön tekintettel igen, az évtizedes barátságra.
Azt is gondolom, ha már egy ilyen felemás talajon álló kapcsolatba fogant a baba, akkor nem kellett volna talán előadni a nagyjelenetet, és összepakolva ultimátum elé állítania annak közlésekor, hogy ha nem vállalom, rögtön elmegy. Vállaltam természetesen. Maradt. Akkor. De több hónapos pokolban mégis végigvitte amit eredendően is közölhetett volna egyenesen velem.
Igen, abban is hibáztam, hogy mindig odafigyeltem, mindig a hormonokra fogtam mindent... és végsőkig toleráltam...."

"Hogy vállalta azért nem hibáztatható, hiszen ez volt élete tragédiája, hogy nem lehet anya...azt gondolom, ez érthető.
Még az is érthető lett volna, ha nehezen is, ha nem akarta volna ezt családként, együtt velem....de ő állított ultimátum elé mikor megtudta a nagy hírt és én boldogan tervezgettem kis családom életét...és körülvettem figyelemmel, szeretettel stb.... így amiképp végülis "intézte" a dolgokat, már ha ez intézési mód, az velem szemben nem volt épp "szép"..."