2013. február 6., szerda
Cirkusz???
Hogy cirkuszt akarok-e?
Kérdi tőlem gyermekemmel várandós anyuka...mikor kifejezem azon javaslatom, hogy a gyermekkel kapcsolatos döntéseket megbeszélve, együttesen hozzuk meg a kicsi érdekeit szem előtt tartva.
Egy kapcsolat végetérésével ugye van, hogy a másikra haragszanak a felek, és nincs kompromisszum, kommunikálásra képtelenné válnak, és sértettségüket különféle a másik ellen irányuló megnyílvánulásaikban élik ki.
Na de kérem, álljon már meg a menet... itt én vagyok az elhagyott fél....itt velem nem szakítottak egyenesen...itt engem fosztottak meg a gyermekemmel való magzati élményektől..az első megmozdulás fölötti örömből...itt velem beszéltek méltatlanul nem egyszer hanem folyamatosan...
Szóval akkor most hogy is van az, hogy ő támad a felajánlott segítségemre, megbeszélendő javaslataimra?
Ja persze a nő kifürkészhetetlensége...és a hormonok...
Kétségkívül van benne valami...de azért mégiscsak emberek vagyunk.
Milyen nyelven tudnám megértetni hogy nem egymás ellen vagyunk, hanem együtt a gyermekért. És ebben a szellemben kellene együttműködnünk akkor is ha nem élünk együtt családként.
Ha én félre tudom mindezt tenni és a gyermekem érdekeit nézni...akkor egy anyától, akinek nem mellesleg a jog mindenképp kedvez ha nem akar együttműködni az apával...szóval akkor egy anyától is elvárható, hogy belássa, a gyermeke érdeke is, hogy az édesapja élete része legyen.
Szép dolog az egyenjogúság...de nem kell bizonyítani senkinek, hogy képes egy nő egyedül végigcsinálni és felnevelni egy gyermeket.... hanem gondolkodni kell, hogy az az egészséges a kicsinek is ha akár nem együtt élésben de a lehető legteljesebben kapcsolatot ápolhat mindkét szülőjével.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése