Minek nevezzelek....

Történetem 

"nomen est omen"

Egy  tanulmány szerint sok minden kiderül vásárlási szokásainkról abból, gyerekként milyen betűvel kezdődött vezetéknevünk. 

tovább a cikkre

Nagy rendező az élet....
Miközben egyre közeleg a baba születése, az anyuka a saját nevéhez válogat keresztnevet, bennem pedig egyre határozottabban kialakult, hogy az semmiképp nem lesz gyermekem vezetékneve....apai névhasználat lesz; illetve alternatív megoldásképp felajánlom az anyukának a kettős vezetéknév anyakönyveztetését, mely kifejezetten nem rossz hangzású...
szóval miközben én ezen gondolkodom, hogy miképp tálaljam ezt.... az apasági nyilatkozatról érdeklődve az illetékes hivatalban azzal szemebsültem, hogy a magyar jog szerint amennyiben a babát váró anyuka a nyilatkozattételhez képest nem 300 napnál régebben vált el, abban az esetben a volt férj nevére anyakönyvezik a gyermeket, hiába nem ő a vér szerinti apa... és majd mindhárom félnek nyilatkozni kell az apaságról....
Tehát nem az anya vezetékneve, nem az én családnevem, nem is a kettőnké...hanem  egy tulajdonképpeni kívülálló nevét fogja viselni a kicsi.... azét, akivel sajnálatos módon annak idején nem sikerült a családalapítás....csak mert papírforma szerint 270 nap körül van annak az ideje, hogy kimondták a válásukat....
Csak csendesen kívánnám a jog kitalálóinak, hogy  érezzék át az érintett felek lelki világát egy ilyen kényszer helyzetben.
Esetemben még csak-csak ... hiszen a történtek ellenére a volt férjjel baráti a kapcsolatom....de biztosan  lesz néhány felhős pillanata lelkileg a dolgok ilyen alakulása miatt, hogy  így, váláson túl, a sikertelen lombik-próbálkozásokkal a múltban, most a más babája az ő nevére kerül.....míg a jogi út útvesztőit végig nem járjuk a névváltoztatáshoz.

Történetem

Családjogi ügyvéd válaszol  | Jogi önellentmondás | A felügyeleti jog visszásságai jogrendszerünkben| 

____________________________________________________________________________

( Wikipedia )
A vezetéknév, vagy másik jellemző elnevezéssel családnév a személyneveknek az a része, melyet a gyermek többnyire egyik vagy mindkét szülőjétől örököl, szemben az utónévvel (keresztnévvel), ami „személyre szóló”. A vezetéknév Magyarországon napjainkban miniszteri engedéllyel változtatható meg. A gyermek apjától vagy anyjától örökölheti (mindkét esetben csak úgy, ha a szülő a házasságban megtartotta a saját nevét); illetve örökölheti mindkét szülője nevét kötőjellel egybekötve, tetszőleges sorrendben, de legfeljebb kéttagú lehet; a leendő házaspárok a házasságkötés előtt nyilatkoznak születendő gyermekeik családnevéről, melyet az első gyermek születéséig módosíthatnak. A magyar törvények szerint az egy házasságból született testvéreknek azonos vezetéknevet kell viselniük.
Napjainkban Európában a legtöbb ország már nem tesz különbséget a házasságban és az azon kívül született gyermekek közt azt a jogukat tekintve, hogy apjuk nevét viselhessék, de az apának ilyenkor elismerő nyilatkozatot kell tennie.

Magyarországon az 1400-as évek elejétől már igyekeztek pontosítani minden személyt, apja nevével, foglalkozásával, vagy a lakóhellyel. Míg eredetileg abszolút nem lehetett változtatni sem a családnevet, sem a keresztnevet, 1816-ban I. Ferenc új rendeletet adott ki, amely lehetővé tette azt, hogy kancelláriai, majd később belügyminiszteri engedéllyel a családnevek megváltoztathatóak. A keresztnév-változtatást az egyház büntette.
Magyarországon a vezetékneveket II. József tette kötelezővé 1787-ben, ezzel alakult át a szokásból hivatalosan azonosító adattá.
A második világháború korában igen nagy mennyiségű vezetéknév-változtatás történt, főként a zsidó származású (vagy akár csak hangzású) családneveket „magyarosították”, hogy elkerüljék a deportálást vagy a meghurcoltatást.

Apának lenni

Történetem   

Aranyosi Ervin: Apának lenni

 

 

 

Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt aki már belefáradt,
- együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged.

Javaslat és elutasítás ...kételyeim...

Egyre közeleg az idő, mikor világra jön a gyermekem....és én még mindig nem barátkoztam meg igazán ezzel a helyzettel, hogy minden különösebb ok nélkül ki lettem rekesztve a pocakon belüli fejlődéséből, a babvárás örömeiből, felelősségéből.

Figyelembe véve, hogy az elmaradt családegyesítés miatt maradtam külföldi munkámnál, azt javasoltam a leendő anyukának, hogy a szülésig hátralevő hétvégéket töltsük együtt...legyen mód számomra is némi intimebb együttlétre, odabújásra, nyugis együttlélegzésre a picivel és ezzel együtt legyen alkalom közöttünk végre nem felületes beszélgetés kialakulására is.

Határozott elutasítást kaptam a javaslatom kapcsán.  :(

Most azt mondja, ha megszületik a kicsi, annyit leszek ott vele amennyit akarok, a babával ott is aludhatok....
Kételyeim vannak, hiszen a jelenben a hivatalos ügyintézés kapcsán próbált egyeztetéseim kapcsán is folyton abba ütközöm, hogy kitér, variál időben / is /.... és ugye a terhességet " túl személyes ügynek aposztrofálta .... kisajátította... mennyiben fog a gyermekhez másképp, nem ilyen önző módon viszonyulni ?

Történetem    

 Választás elé állítva vagy kijátszva?  |   Hétköznap kérdések  |  A terhesség SEM személyes ügy  |  Abszurd  |  Cirkusz???

Az apa szerepe

 Történetem

A közvélemény általában hamar harap arra, ha a férfiak, apák  kifogásolható viselkedését kell kivesézni...
Kevés szó esik arról, főleg pozitív példákon át, hogy milyen sok értékes apa is él közöttünk...

Ezért üdvözöltem örömmel  a " Család születik - Avagy az apa szerepe a gyermeknevelésben " elnevezésű cikket, és a hozzá tartozó fórumot.


Kicsit idézgetek :

"a titka a jó Apává válásnak, hogy mi Nők/Anyák HAGYJUK az Apát is babázni, belevonni a teendőkbe."

" ahogyan egy nő, úgy egy férfi élete is fenekestül felfordul egy baba érkezésével :)"

"A babanak epp annyira szüksege van az apjara mint az anyjara. "

"Valaki irt itt egy nagyon fontosat, amit szerintem sok leendö anyukanak eszben kell tartania: hagyjuk az apukat kibontakozni, nem baj, ha elszurja a pelenkazast, fürdetest, akarmit, majd belejön."

"Már az is nagyon sokat számít a babának és az apának is, ha csak fogja a babát, esetleg a mellkasán alszik. Ilyenkor aztán nem kell semmit sem kezdeni vele."

"Nagyon sokan elfelejtik megemlíteni az apa szerepét a családban, hiszen nem csak az a feladata, hogy ő legyen a családfenntartó. Ez csak egy kis ága annak a sokrétű feladatnak, ami az övének tudható be.
Azt még hozzátenném, hogy nem csak az anyában ébrednek fel az ösztönök a gyermek születésekor, hanem az apában is."

"az apaszerep is ugyanolyan fontos, mint az anyaszerep."

Történetem 

Apának lenni  |  Jogi önellentmondás  |  Anya csak egy van...  |  A hős Apa  | A felügyeleti jog visszásságai jogrendszerünkben |

Mikor majd a gyermek kérdez...

 Történetem

Egy fórumozó hozzászólása :

"Én meg azt remélem hogy egyszer a gyermeked ezt elolvassa és rájön hogy te mindent megprobàltál megtenni érte!"

megjelent

Nem tudom, valaha olvassa-e ezt a gyermekem...

Nem tudom, hogy mikor kicsit cseperedik és keresi az apját, hiszen mindenhol látja majd közösségekben, játszótéren, oviban, hogy más gyermek körül anya és apa egyaránt van......az ő életében pedig szerencsés esetben időnként felbukkanok.... nem tudom, mit fog felelni az Anyuka... miképp fogja a gyermek életkorának megfelelően az igazságot tálalni ...

a kérdésre, hogy

nekem miért nincs apukám, mint a többi gyereknek?

Egyáltalán...ebben az egész helyzetben...ha míg kicsi és csak a lakásukon látogathatom majd leginkább.... a hivatalokban ....az ismerősöknek.... stb...nekem kell majd magyaráznom a bizonyítványom, mert a társadalmi dogmák ugye azt hozzák természetszerűleg, hogy a csonka családok esetében leginkább a férfi a "ludas", az elhagyó fél... 

Rám fognak a szomszédok úgy nézni, mint alkalmi látogatóra, mint aki magára hagyta a várandós nőt? írjam ki a homlokomra, hogy én vagyok a cserbenhagyott, elhagyott fél?!

Természetesen nem igazán mások vélerménye érdekel...de az emberek látatlanban, a történet megismerése nélkül ítélnek, és ez fog vetítődni a gyermekre....ami okozhat neki nem egy kellemetlen pillanatot....

Igen, igaza van a fórumozónak a kérdése hátterével, hogy biztosan eljön az idő, mikor a gyermek kérdez és tudni akarja majd az igazságot....

És miképp fog majd  az Édesanyjához viszonyulni ha kiderül az igazság?

Az valahol érthető, hogy ha két ember között nem működik a kapcsolat, akkor nem tudnak úgysem megfelelő családi hátteret biztosítani a gyermeknek és esetleg különválnak útjaik, a gyermek körül megmaradva mindennél többnek, embernek....szülőnek....

De miképp magyarázható meg az a szituáció, mikor működő, szép kapcsolatba fogan a gyermek, de az anyuka a teherbeeséssel  mintha nem az a nő lenne többé és minden különösebb ok nélkül kilép a párkapcsolatból?

Azt gondolom, a gyermek különböző életkorai hoznak majd kínos-kellemetlen és viharos beszélgetéseket, számonkéréseket....

Történetem

 Választás elé állítva vagy kijátszva?  |   Abszurd  |  Javaslatom és elutasítás   |   Cirkusz?  

A szeretet himnusza

Ágnes Vanilla: A szeretet himnusza

Pál apostol Korinthusi első levele, 13. fejezet

Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a pengő érc és vagy zengő cimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki a helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind szétosztom is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet hosszútűrő, jóságos.
A szeretet nem irigykedik,a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem vét a szemérem ellen, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy.

Történetem

Szeretet

Ezt ma reggel találtam a facebook-on....

 Történetem

 

Apa emlékszel ? Ébredt a természet, mikor megfogantam.
Trillázni kezdtek a madarak, mikor a méhbe bevackoltam.
Csodás idők jöttek, vártam ki lesz az, az ember ki karjába vesz.
És még fel nem növök szeretetével körbe vesz.
Hideg volt mikor a világra jöttem, de lényem hozta a meleget
Szívedbe apa , hogy megtelepedjen benne míg élünk a szeretet.

Szeretet....
Igen, a gyermek iránti szeretetnek kell erőt adnia nekem ahhoz, hogy  végig tudjam csinálni a rám váró még nehéz szituációkat, időszakokat.
Egy kapcsolat véget érhet.... és bár itt meg kell jegyezni, hogy ebben az egymás iránti tiszteletnek, korrekt emberi eljárásnak nem elhanyagolható szerepe kell-ene legyen...; de itt a szakítással nem ér véget a történet...hiszen új élet fogant.
A csöppség annyira sem tehet a történtekről mint mi...

Én arra vágytam, hogy minden rezdülését megéljem növekedésének, hogy az élet tárgyi stb feltételein túl a  természetes szükséglet, a fizikai kontaktus is napi szinten életünk része legyen.
Arra vágytam, és ezért mindent elkövettem, hogy családba szülessen, családban nevelkedjen.

Mindennek hiánya, hogy nem élhettem meg simogatva, megölelve a pocak növekedését, hogy kimaradtam az első rúgásaiból...bizony keserű mellékízt ad az öröm még kevésbé tudatosult érzésének bennem.
Eddig számomra a babavárás  a távolságot, a mindenből kimaradást jelentette; a hiányt a babával kapcsolatban.
És az úgy tűnik szélmalomharcot a leendő anyukával, hogy az együtt töltött szép hónapokra építve rendezzük kapcsolatunkat és a baba családi hátterét.

A szeretetemnek kell elég erősnek lenni ahhoz is, hogy megvédjem magam érzelmileg, és sok más tekintetben is.

Történetem 

Apának lenni a születés pillanatában 2.

 Történetem

 ( első rész )

"A teherbeesés pillanatától volt kedvesem úgy intézte folyamatosan, hogy engem kiiktasson és ma már egyedülálló anyaként készül a szülésre. Elmenjek-e a szüléskor a kórházba?"

 

Íme a folytatás... hiszen érthető mód ez megbolygat minden jó érzésű embert, és sokan élik meg gyermekükkel a másik oldalról az apa hiányát, ami mint tapasztalat, talán példa lehetne.....

Minden felmerülő gondolatot, véleményt és az empátiát, a biztatást és jó kívánságokat is köszönök!
A pszichológus gondolata felmerült bennem az anya és a kicsi érdekében is ...hiszen én is gondoltam arra, hogy az eddigi sikertelen próbálkozások miatt viselkedik így....de ezt véghezvinni nem igazán tudom. 

megjelent

Ezt én sem tudom elhinni, hogy vannak ilyen nők!

Az én kisfiam 6hónapos volt, amikor apuka úgy döntött, hogy ő mégiscsak még egy kicsit szeretne élni, mert már nem sokáig fiatal (31 éves volt akkor), azóta a színét sem láttuk. Sem gyerektartás, sem egy képeslap, sem egy telefon, semmi. Én teljesen egyedül maradtam, szüleim is még dolgoztak, úgyhogy ők sem tudtak segíteni, babám 8 hónaposan bölcsibe került, mert dolgoznom kellett, hogy megéljünk. A legszívszaggatóbb az volt, amikor az 5 éves kisgyerek odaállt elém és azt mondta, hogy ő idén nem kér mást karácsonyra, csak azt, hogy legyen apukája, mint a többieknek az oviban és szeresse őt. Egy 5 éves gyerek!!! nem játékot kért, vagy akármit, hanem apukát. 2 éve ráakadt az apjára facebook-on, írt neki, mire az volt a válasz, hogy "hidd el, minden nap gondolok rád, nagyon szeretlek, majd találkozunk." Azóta sem jelentkezett, de legalább a kisfiam rájött, hogy milyen ember az apja. Persze ettől nem fáj neki kevésbé.

Ezek után nem tudom elképzelni, hogy egy nő maga, saját akaratából tegye ki ennek a gyerekét. Minden követ mozgass meg, hogy ne maradj ki az életéből, és ne érezzen a babád SOHA ilyen szörnyűségeket, mint az enyém! Szívből kívánom, hogy rendeződjenek a dolgaitok!

--------

Ahogy olvastam, elsőre olyasmi gondolat fogant meg bennem, hogy a sikertelen lombik és próbálkozások után elváltak a férjétől, és mintha.. védené az állapotát tőled, azonosít a veszteséggel, mint férfit. Mintha el tudnád ezt venni tőle, mert rettenetesen vágyhatott egy gyerekre, és talán a kifordult anyai ösztönök miatt lehet ez.

Én megközelíteném erről az oldalról is, bár írtad, hogy kedves voltál és már rá is mentél erre, szóval nem tudom, hogy próbáltad-e, egy pszichológust viszont megérne, de ugye csak akkor, ha ő is akarja... :(

A megmozdulós megfosztós mondatodat azért elmondanám neki, hogy mindazt megadtad neki, amit most tőled elvesz...

------------

Jesszusom...nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél kérdező.

Miközben olvastam az írásod, az járt a fejemben, hogy lehet ilyen igazságtalan az élet? Te szeretnél a gyermeked élete része lenni, az anyja pedig így elutasít. Én pedig már egy éve bele vagyok betegedve, hogy a kisfiam apja nem kér belőlünk. :(

Istenigazából nem tudom, mit kéne tenned. Talán majd ha megszületik a kisbaba, meglátja a párod, hogy ez mennyire nem egyszerű egyedül. Ha fizikailag nem is lesz gondja az új "feladattal", de a lelki támogatás kelleni fog neki. Érezni fogja, hogy egyedül ez nem az igazi. Ezt sajnos tapasztalatból mondom.
Minden jót kívánok, remélem rendbe jönnek a dolgok!

------------

Basszus, ez borzalom. Még ha esetleg donornak is használt az anyuka, ennyi idősen már tudhatná, hogy egy gyereknek nem csak anyukára van szüksége, hanem bizony az apukájára is. Valamint a gyerkőc születése után nem kis segítség, ha van valaki, akire lehet támaszkodni. Még ha nem is szeretne veled kapcsolatot, akkor is lehetne ezt normálisan csinálni.
A pszichológust én is ajánlom. És ami fontos: próbálj mellette/mellettük lenni, ha megszületett a pici. Követni fogom a blogot, és remélem, minden jól alakul majd.

 ------------

Első vagyok.
Fiam most 2 éves, 3 hós kora óta "nincs apukája".
Ő elég nehezen éli ezt meg, hiába próbálok mindent megadni neki, mindenféle téren....
Neki minden férfi 2 kedves szó után apa, és bújik hozzá, mondja hogy szeri... Szívem szakad meg ilyenkor.
Nem mondtam neki soha hogy apa így vagy úgy, de borzalmasan okosak, látja más kisgyerekektől hogy apának szólít valakit ( pl a játszótéren) akkor ő is bepróbálkozik.
Bátyám minden hétvégén jön hozzá, már tudja hogy ő nem apa, de számára mint egyetlen férfiszerep ő a kisisten.
Persze ez nem törvényszerű minden gyermeknél, enyém valószínűleg apás lenne :(

Történetem   

További fórumhozzászólásokból:

Fórum hozzá-m-szólásokból   |  Apának lenni a szülés pillanatában   |    Vélemények nekem, általam  |   Így írtok Ti 

A terhesség SEM személyes ügy

 Történetem

megjelent

"Számomra hihetetlen, hogy egy nőnek túl személyes ügy egy terhesség. Egy párkapcsolatban szerintem nincs te és én, mi vagyunk, tehát a mi személyes ügyünk! Az én párom ennyire nem ragaszkodott, h része legyen minden pillanatnak, de én amit mozdult a baba az ő kezét megragadva tettem oda a kezünket."

 "ha ő igazán jó anya akar lenni, akkor már most sem dönthet mindenben a baba helyett. A lehetőséget meg kell adni a babának, hogy ha már majd eltudja egyedül dönteni, hogy kire van szüksége, akkor ne egy idegen legyen neki az apja!"

 ...most sem dönthet a baba helyett...

Ez a félmondat sok mindent sugall...

A gyermek egy önálló külön emberke, egyéniség lesz ahogy növekszik .... láttunk már példát mindannyian szerintem a túlaggódó, túlgondoskodó szülőről, aki természetesen a maximális jószándék által vezetve a maga vágyait, akaratát, világképét, elvárásait vetíti a gyermekére.

Aki ennyire kisajátítja a terhességet, mint személyes ügyet.... /?/, aki egy csöppnyi empátiával nincs a másik felnőtt érzéseit, helyzetét illetően az vajjon mennyire tudja tiszteletben tartani majd gyermeke önmegvalósítási kísérleteit?

Hogy gondos, törődő, jó anya lesz, azt látom, érzem, tudom...

DE....

“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. 

Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. 

Általatok érkeznek, de nem belőletek. 

És bár veletek vannak, nem birtokaitok. 

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. 

Mert nekik saját gondolataik vannak. 

Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. 

Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, 

ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. 

Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, 

de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.

Mert az élet sem visszafelé nem halad, 

sem meg nem reked a tegnapban. 

Ti vagytok az íj, 

melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. 

Az íjász látja a célt a végtelenség útján, 

és ő feszít meg benneteket minden erejével, 

hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

 Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: 

Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.” 

(Kahlil Gibran) 

Történetem 

A gyermek joga, érdeke |  Cirkusz???

Apának lenni a születés pillanatában

Történetem 

megjelent

"A teherbeesés pillanatától volt kedvesem úgy intézte folyamatosan, hogy engem kiiktasson és ma már egyedülálló anyaként készül a szülésre. Elmenjek-e a szüléskor a kórházba?

Történetem

-----

Édes Istenem... Ezt nem mondod komolyan?! :(
Milyen emberek vannak, mindig ledöbbenek, amikor ilyen sztorikat hallok.
Hát nagyon nem irigyellek, felnőtt nőként átgyalogolni egy olyan emberen, akivel beteljesítik az életet...öregem :((
Ne haragudj, nem találok szavakat....
DE harcolj, persze legyél ott a szülésnél...reméljük tudni fogsz róla...
Gyámügy, bíróság, minden fronton ha kell... a gyermek érdeke is, hogy legyen apja...

------

Hát én ledöbbentem mennyi elmebeteg van...
Nagyon sajnálom hogy van ilyen mert ezzel nem csak a te életedet teszi tönkre hanem a piciét is...

Mikorra várja a babát? 

------

Első vagyok. Ne haragudj utólag láttammeg csak az előzményeket. Ha te ebben részt szeretnél venni, akkor menj ge születésnél, hazajövetelnél. Amenndit csak tudsz legyél a baba közelében. Ha ezt anyuka nem engedi akkor apasági, bíroság...
Ne engedd sem magadat megfosztani az apa szereptől, sem a babát az apukájától!
Annyira nem értem az exedet, én mindent megtennék hogy gyermekem édesapja látogassa legalàbb, de ezt ő nem szeretné...

------

Ha nem enged anyuka apasági nyilatkozatra akkor kérjed a születés után rögtön a bíróságtól. Ekkor az anyának kötelessége a láthatást biztosítani (elengedni nem is, de láthatni mindenképpen). Adj meg mindent a gyereknek és ne add fel apának lenni. A lényeg hogy ha meg lesz a gyerek lihegj minden percben ott még ha az anya bunkó is a gyerek akkor is érezni fogja hogy ott vagy neki.
Támogasd még plusszban a megítélt gyerektartáson. Ès legföképpen ne engedd hogy anyuka elnyomjon. Próbálj még ha nem is lessz könnyü anyuka nézeteit nézni és ha kell bólogass mellette, csak hogy a gyerek közelébe maradj és ne legyen veszekedés köztetek.

Ami fontos, ha nem engedi a bíróság által kiírt láthatást akkor fordulj rögtön gyámügyhöz. Ha folyamatosan nem engedi akkor akár agyereket is elvehetik töle.

Kitartás.

ja és mindenképpen menj be a korházba vigyél nekik ajándékot és légy ott a haza jövetelnél is.

------

Te mi szeretnél? Elég szánalmas hogy donorként kezelt... Te neveden lesz a pici? Házasok voltatok, vagy van apasági? Ha nincs semmi, akkor jogilag semmi közöd nincs egyenlőre a babához.

Történetem   

További fórumhozzászólásokból:

Fórumhozzá-m-szólásokból   |    Vélemények nekem, általam  |   Így írtok Ti 

Az élet születése és kérdések sora

>Aki nem látott szülést, nem tud az életről valamit, nem tud valami biztosat és "alapvetőt", mint az iskolában mondanák - bizonyos, hogy aki nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatódznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel.
Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. A néző nem csodálkozna, ha vér és placenta helyett láva és hamu ömlene ki füstölögve az anyaméhből. Igen, láttam a szerkezetet. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyerek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi, Michelangelo kontár volt, és Newton, minden számításával, műkedvelő.<

Márai Sándor

Mikor egy működő párkapcsolatból szinte önkényesen kilép egy nő a teherbeeséskor, ettől is megfosztja a leendő apát. 

Ahogy annyi mindentől megfoszt az élet, a természet bennünket férfiakat azáltal, hogy elsődlegessé tette a gyermek világra jöttében a nők szerepét...  

• asszisztálhatunk a pocak növekedésében,
• lavírozhatunk a szeszélyes hangulatváltások útvesztőjében, 
• örülhetünk ha megrugdossa kezünket a pocaklakó..
• a keresztnevek tengerében is lavírozhatunk a választás folyamatában

És sok minden másban osztozhatunk  a gyermekvárás örömeit és nem oly rózsás pillanatait illetően...de bármelyik pillanatban hangsúlyosan kirekesztetté válhatunk... hiszen, hogy megélhessük közelről ezt a csodát, az élet kialakulását és fejlődését...ahhoz a leendő anyuka közelében kell lennünk... aki önmaga változásaival, az új élményekkel melyek várakozással töltik el sok esetben elég kiállhatatlanná válik környezete számára.

Manapság már elég elterjedt szokás az  apás szülés, ami által kicsit intenzívebben is részt vállalhat az apa gyermeke születésének élményében...
Talán szerencsés, hogy ne maradjon ez is egyedül az anya és a gyermek közösen megélt történése...

És sorolhatnám...

De..

Mindennek a megélési lehetőségétől megfosztattam azáltal, hogy gyermekem anyukája úgy döntött, mindezt egyedülálló anyaként csinálja végig.
Mitől van neki több joga egy szép kapcsolatban fogant gyermek körül mindehhez? 

Azt gondolom, a születendő gyermekem sérti valahol, hogy esélyt sem kap az én nevem viselésére, hiszen az anyuka a saját nevére veszi.
Azt gondolom, a születendő gyermekem sérti valahol, hogy megfosztatott a szerető, gondoskodó apa jelenlététől, a családtól...

Mindez persze fel sem merülne, ha nem olyan párkapcsolatban fogant volna, amilyenben.

De kérdem én... normális dolog, hogy esetleg hivatalos utakat járva szerezzek érvényt apai jogaimnak?
És a gyermek? Ő hova forduljon?

Történetem

A gyermek joga, érdeke  |   A felügyeleti jog visszásságai jogrendszerünkben |

Cirkusz???

 

Abszurd

Történetem 

 megjelent

Kérdés:

Milyen jogok illetik meg a férfit, mint leendő apukát gyermekét illetően, ha a teherbe eséssel a pár nőtagja gyakorlatilag kilép a kapcsolatból és az egyedülálló anyaság mellett dönt?

Válasz 1.:

 Ha apai nyilatkozatot tesz, akkor sok minden megilleti. Konkrétan a gyámság ugyanúgy, mint az anyát!
Viszont, ha nem tesz apasági nyilatkozatot, akkor még gyerektartást sem kell fizetnie... hiszen, ki bizonyítja rá, hogy övé a gyerek?!

Válasz 2.:

Elöttem író elég jól leírta.

Apasági nyilatkozattal minden jog jár, gyámság láthatási jog stb... A születéstöl apukának köteles a gyerektartást fizetnie, az anyának meg kötelessége a bíróság által kiírt láthatási idöt betartani, és biztosítani az apának. Nincs kötelessége anyának elengedni a kicsi gyereket egyedül, de biztosítani kell a láthatást ez  kötelező, ha nem engedi ugyan olyan bűn mint nem fizetni a gyerektartást.

Ha az anya nem enged apasági nyilatkozatot tenni, akkor amikor megszületik a gyermek a bíróságot kell kérni egy apaság megállapítására, akkor ők kérnek hivatalosan egy apasági tesztet, és ezzel már is meg lesz az apaság elismerése. 

--------------------------

"Ha az anya nem enged apasági nyilatkozatot tenni"...

ez azért szöget ütött a fejemben.... milyen családjogi rendszer az, ami erre egyáltalán lehetőséget ad, hogy egy nő önkényesen döntsön az apa és a gyermek feje fölött, saját szeszélye, nem feltétlen más elleni szándékkal, de mégiscsak önhatalmúlag.... , hogy megnevezi az apát vagy "engedi-e" apasági nyilatkozatot tenni.... 

Abszurd a kifejezés is.  

 

Történetem    

 Választás elé állítva vagy kijátszva?  |   Hétköznap kérdések   Javaslatom és elutasítás   |   Cirkusz?

Belső béke

 

Nem kell a szó szoros értelmében megbocsátanom, hiszen tulajdonképpeni harag nincs bennem...

Az élethelyzettel kell megbékélnem, önmagamban megnyugvást találnom a dolgok ilyen alakulását illetően, hogy élhető mindennapok köszöntsenek rám.

Újra és újra tudatosítanom kell magamban, hogy nem ellenem alakultak így a dolgok és főleg nem az én közreműködésemmel.

Léphettem volna fel itt-ott erélyesebben, és nem maximálisan tekintettel arra, hogy egy várandós nő felé a maximális megértés hangján és viselkedési morálján át viszonyulok.

De a végeredmény akkor sem lenne más, sőt talán konfliktusoktól terheltebb lenne a jelen.

Bízom benne, hogy a születendő gyermekem is megbékél majd a történésekkel... mindazzal ami vele de nélküle történik ezekben az időkben....ami történések által eldöntetik sok minden a kis életéről.

Történetem

 Választások elé állítva vagy kijátszva? |  Hétköznapi kérdések  |   Javaslatom és elutasítás    |  Cirkusz?
  

Családjog

Történetem 

Dr. Illés Blanka Családjogi ügyvéd

                      forrás

Kérdés

Üdvözlöm! Márciusban születik meg gyermekem, akinek fogantatásakor ígéretesnek tűnő párkapcsolatban éltünk az Anyukával és egy percig nem volt kérdés, hogy vállalom és akarom, hogy egy család legyünk. Azonban szinte az első pillanattól megváltozott a viszonyunk és a hölgy egyedülálló anyának rendezkedik be, minden erőfeszítésem ellenére, kizárva engem az örömökből és gondokból egyaránt. Abban is változó a hozzám állása, hogy megnevez-e apaként. Kérdésem, hogy én indítványozhatom-e apasági nyilatkozat tételét, miképp vehetem nevemre a születendő gyermeket, illetve milyen jogaim vannak a terhesség, a szülés és a baba körül? Válaszát köszönöm.

Válasz:

Apaság

Sajnos a gyermekhez való jogait két lépcsőben tudja csak érvényesíteni:

1. Apaság megállapítása iránti pert kell indítania. Ha az anyuka itt tagadja az Ön apai státuszát, akkor DNS tesztet fognak elvégezni, aminek költsége 300.000.-Ft - ezt Önnek kell megelőlegezni, de ha Öné a gyerek, a végén az anyukát kötelezik a megfizetésére mint pervesztes felet.

2. Ha megvan az anyakönyvi kivonat, amiben Ön szerepel mint apuka, pert indíthat a gyermekkel való kapcsolattartás iránt. Ez általában heti 1 délelőtt lesz a gyerek 2 éves koráig, utána már el is viheti két hetente 1 hétvégére. Valószínűleg az anyuka kérni fog tartásdíjat - ez az Ön jövedelmének a 20%-a általában.

Üdv: Illés Blanka

2013 Január 08.

Ez így dióhéjban.

Arra nem terjed ki a kérdés-válasz, hogy  valahol talán egyértelműnek kellene lenni, hogy megneveztetem, mint apa.

Úgy tudom, hogy szülés előtt, közösen, mód van apasági nyilatkozat tételére, aminek egyenes következménye, hogy  az apa családnevét jegyzik a születendő baba neveként. Erre a nyilatkozattételre szülés után is mód van a szülők személyes megjelenése esetén; de ezután végig kell járni a névváltoztatás proceduráját is.   

forrás

És van a szakértő által felvázolt út.

Mivel én a kialakult helyzet miatt maradok külföldi munkahelyemen, így valószínű a "hivatalos" kapcsolattartás is más rendszer szerint alakulhat...

Az jár fejemben, hogy ahelyett, hogy boldogan várhatnám én is a hétköznapokban a gyermekem, és tennék meg szívem szerint mindent a családomért...ehelyett ilyen esetleges hivatalos utakat rójjak ?

Történetem 

A felügyeleti jog visszásságai jogrendszerünkben   |   Családjogi ügyvéd válaszol  

Hétköznapi kérdések

Történetem 

Egy fórumon, ahol másokkal megosztottam nem hétköznapi történetem...az egyik anyuka abszolút érthető módon nagyon is gyakorlatias kérdéseket tett fel:

"Olyan kérdéseket tettél már fel neki, ............hogy akarja nevelni, miből stb.....Mert ha az anyagiakat nézzük nem kapunk túl sok gyed pénzt.....Ha nem engedi, hogy együtt neveljétek akkor tartási díjat se követeljen majd! Ha a saját nevére íratja a kicsit nem kérhet majd semmilyen juttatást."

Nos... Igen....bár nekem nincs túl sok rálátásom a magyar hétköznapi viszonyokra, de a lakás fenntartása, a megfelelő étkezés, ruházat, pelenka, egyéb szükséges pipere a babának és mamának stb biztosan meghaladják a kismamák juttatásainak keretét, akár kiegészítve a családi pótlékkal is.

Nem beszélünk meg semmit... tényközlésekként kapok olyan  mondatokat pl, hogy nem fog gyerektartást kérni, ha gondolom, adok amennyit akarok...
Azt gondolom, a baba érdekében felelősen kell gondolkodni legalább egyikünknek...Ő nem tehet arról, hogy hova, milyen családi viszonyok közé jön a világra...


Ha őszinte akarok lenni, akkor tény, hogy még nem tudom miképp viszonyuljak mindehhez...mert számomra a gyermekvállalás egyértelmű volt a család létrehozásával, összeköltözés, együtt megélt jó és rossz, hétköznapok és ünnepek... még nem tudok megbarátkozni azzal, hogy majd külön egyeztetnem kell ha a gyermekemmel akarok tölteni időt....abba pedig bele sem akarok gondolni, hogy esetleg bárminemű jogi vita, eljárás legyen a pici körül.

Ha viszont mindent a leendő anyukára hagyok, az állapotára való tekintettel, konfliktuskerülésből stb akkor vajon helyesen cselekszem-e a gyermekemmel szemben?

Történetem    

 Választás elé állítva vagy kijátszva?  |   Abszurd   Javaslatom és elutasítás   |   Cirkusz? 

Fórumhozzá-m-szólásokból

 Történetem 

Szülők lapja/fórum/kirekesztve


Nem szeretném a hölgyről azt hinni, hogy csak eszköz voltál a számára. Mert köztudott dolog ha egy apától nem jön össze a baba egy másikkal talán sikerülhet. De azért én megkérdeznék egy szakembert is hogy mi állhat a dolgok hátterében, nem e esetleg a depresszió egyik formája.

---

Szerintem várd meg azt amíg megszületik a baba, nem tilthat tőle hiszen a te gyermeked is. Hátha szülés után már kicsit lecsillapodik és másként fogja látni a dolgokat!

---

A női lélek rejtelmei De tényleg nem értem a viselkedését, mert nem is tudom hogyan is gondolja, hogy gyermek életéből kivonja az apát. Aki még biztonságos hátteret nyújtana neki. Vagy tényleg ennyi a hormonok hatása alatt áll vagy pedig nem is szeretett téged igazán. Arról beszéltetek már hogy kinek a nevét kapja a kicsi??

---

....lehet csak egy eszköz voltál a cél elérésében és sajnos te húztad a rövidebbet. De nem tudom elhinni hogy valaki képes legyen egy több mint egy évtizedes barátságot felrúgni:((

Sajnos kár de ezen már sajnos nem tudsz változtatni :( De remélem annyi esze lesz, hogy a gyerekre tekintettel legyen és nem fossza meg az apához való jogától!!


Hoxa portál/privát üzenet

...a "szenvedő alany" lettél ebben az egész történetben, főleg ha felelősséget érzel a baba és az egész kialakuló család miatt. Sokan épp az ellenkezőjét vallják, és az első dolog amit tesz a férfi, hogy lelép és keres olyat aki "nem kapta be a legyet".

Történetem   

További fórumhozzászólásokból:

  Apának lenni a szülés pillanatában   |    Vélemények nekem, általam  |   Így írtok Ti 

Választás elé állítva vagy kijátszva?

 Történetem  

Amikor két -kapcsolatban élő- ember között sor kerül a bejelentésre, hogy a hölgy teherbe esett....  a nem ideális esetek többségében a férfi az, aki meghátrál....
Jól működő, harmonikus párkapcsolatban élve engem is meglepett Kedvesem a bejelentéssel...előre összekészítve a holmiját, hogy amennyiben nemet mondok, ő már ott sincs...
De vállaltam...A nőt gyermekkel vagy anélkül...a babát... családot.
Aztán kiderült, hogy bár én lettem választás elé állítva, de a választásom nem volt választás, mert végül az történt, amit a hölgy akart.
Tervezve vagy sem, de pokollá tette a szeretetem, szerelmem, figyelmem, törődésem által szőtt napokat, semmi nem volt számára jó és egyre megengedhetetlenebbül viselkedett velem verbálisan és nonverbálisan.
Természetesen, mint ahogy mindenki, én is arra fogtam a viselkedését, kiszámíthatatlanságát, hogy a terhesség, a hormonok stb váltják ezt ki belőle...
De az ember nem viseli el hosszú távon azt, amit egy ideig megpróbál tolerálni...így nálam is betelt az a bizonyos pohár...
Hét hétig nem beszéltünk egymással, lévén én külföldön dolgozom... amikor úgy döntöttem, mégiscsak tisztázni kellene a dolgokat, és megbeszélni hogyan tovább.
Nem ecsetelem a beszélgetésünket...ami során a babvárás mint "túl személyes dolog" merült fel részéről és azt mondta, hogy "ő nem ígért a kapcsolatunkat illetően semmit".
Meglehet, én értettem félre hogy amikor a terhesség bejelentésekor együtt maradtunk azzal végülis ő is letette a család mellett a voksot?
Lehet, hogy három tökéletes harmóniában (nem csak az én állításom) eltöltött hónap kevés ahhoz, hogy valakit a párunknak vagy társunknak tekinthessünk?
A három hónapot megelőzően közel egy évtizedre nyúlik vissza az ismeretségünk vagy barátságunk, ahogy tetszik.
Ha visszagondolok, állandó jelleggel a "pasim" jelzőt ragasztotta rám, pedig letisztáztuk, hogyha csak pasizni akarna, arra én nem vagyok alkalmas. Vagy mindent beleadok abba amit csinálok, vagy akkor inkább el sem kezdem...
Ő is ilyen.
Volt.
Mikor azt mertem mondani, hogy remek dolog egy gyerkőc hiszen magasabb szintre lépteti és szorosabbra fonja két ember kapcsolatát, azt vágta a fejemhez, hogy elment az eszem, hogy 3 hónap után családtervezésre gondolok...
Ha nem is volt eltervezve, de ha így alakult, akkor természetesen vállaltam /volna/, sőt..akkor örömmel  gondoltam arra, hogy egy család leszünk és megéljük együtt a terhesség és a gyermeknevelés minden örömét és gondját.
Ehhez képest szinte idegenként kezel... berendezkedett egyedülálló szülőnek, és mintha az sem lenne  egyértelmű számára, hogy a világ legtermészetesebb dolga lenne feltüntetni a születendő gyermek Édesapjaként. 

Történetem   

  Hétköznapi kérdések     Javaslatom és elutasítás      Cirkusz?