Hamarosan Apa leszek...
"Eldönteni, hogy gyermeket
akarunk, egy pillanat műve csupán.
De a döntés, hogy szívünk a
testünkön kívül dobog, örökre szól."
Elizabeth Stone
Hamarosan Apa leszek...
Nem új dolog, hiszen már van egy lassan felnőtt Fiam... így pontosan tudom, hogy szülőnek lenni mekkora felelősség...azzal együtt, hogy biztosan minden gyermek más, egyéniségéből fakadóan. És szülőként ezt szem előtt kell tartani, hogy bár felelek érte és navigálom az élet apró-cseprő és nagyobb dolgaiban, de feltétel nélkül kell szeretni és elfogadni, hogy nem a magunk képére formálandó, hanem abban segítendő hogy önmaga legyen....
Hogy egy Nőnek mennyire változik élete azzal, ha anyává válik, azt bármennyire próbáljuk megérteni, átérezni, úgyis csak mindig az adott személy éli meg... és egyénenként függ az empátiás képességétől, attól miképp tudja feladni azt az életvitelt amiképp élt, mennyire azonosul az új szereppel...mennyire tudja úgy feladni tulajdonképp önmagát, hogy közben mégis megmaradjon egyéniség, önálló ember, nő... Tény, ami tény, hogy eredendően a testi együttlétből fakadóan közelebb állhat / de nem feltétlenül / az anyához az újszülött... de mindez kimondva kimondatlan nagy áldozatot is kíván tőle.... Főleg az első időben....mikor még jó esetben hosszú hónapokig szoptatja a babát.
Egyedülálló anyaként, messze élő nagyszülőkkel miképp gondolja megoldani egy nő a terhesség változásai után az újabb testi-lelki-életvitelbeli változást....az áldott szolgálatot a legváratlanabb pillanatokban felsíró kisgyermekkel.... a totóval, ha már mindent megpróbáltunk és semmi nem az ok a sírásra...
Természetesen képes végigcsinálni egy nő egyedül... amiképp számos példa mutatja, hogy számos kispapa megbirkózik a háztartás és a kisgyermek örömteli és kevésbé örömteli pillanataival ha a család úgy dönt, ő marad otthon.
A kisajátított terhesség után miképp figyel egy Nő arra ha szeme fénye kezdi felfedezni a világot és "osztozni" kell rajta,.... engedni hogy magában tegyen lépéseket...egyre kevésbé figyelve a támaszul nyújtott kézre.... de mégis ott lenni a háttérben... akkoris majd ha nem épp nekünk tetsző lépéseket tesz, döntéseket hoz... tudva, hogy véleményünk lehet, de ezt nem erőltethetjük rá...hiszen amit mi gondolunk, hogy neki jó...azt nem biztos, hogy ő is így gondolja, éli meg. És nem szabad úgy éreznünk, hogy ellenünk hoz meg bármilyen döntést... nem...
Csak felnő és éli az életét. Botlik is... nem védhetjük meg mindentől.
Mégis más ez a mostani "Apa leszek".... hiszen más számomra még mindig nem érthető szeszélyétől függ, hogy milyen mértékben és miképp lehetek majd valóban az. Egy kapcsolat véget érhet, de senkinek nincs joga egy másik embert abban korlátozni, hogy szülő lehessen... sokat gondolkodom, miképp teszek a legjobbat a hamarosan megszületendő gyermekemnek.... ha jogi úton, hosszas, mindenki számára feszültséggel járó úton is küzdök minden hivatalos és nem hivatalos kapocsért közöttünk... vagy ha külső békében úgy állok mégis mellette amiképp azt majd az idő és az anyuka engedi... Ez a dilemma nem feladás... de nagyon sok fórumon sok mindent olvastam az elmúlt hónapban...és évekig tartó embert próbáló perekről olvasok.... amit a gyermek is megérez így vagy úgy.... ahogyan az apa hiányát is megérezheti... Mindig van pro és kontra... Még nem tudom, mit hoznak a következő hetek.
De hamarosan találkozunk gyermekem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése