Ezt a facebookon találtam, és azt hiszem, hogy nem kíván és nem is lehet hozzá különösebb kommentet fűzni.... híjján egy olyan fotónak, amire nem is tudom milyen körülmények között kerülhet sor... hogy a mellkasomon nyugodt körülmények között, a kialakult jelenünk feszültségétől mentesen piheghessen a pici lányom...
"Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek,
S egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam,
Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását,
boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm,
ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek,
Gondolatban Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban,
Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem,
Hálásan köszönöm csendes születésem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése