Jó - nem jó vagy csak más?

"A világ tele van jó apákkal, hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik távollétükben olyan rettenetesen hiányoznak, hogy minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek már jóval azelőtt, mielőtt megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a haza vezető utat. Igen, a világ tele van jó apákkal." 

 /Született feleségek c. filmből/

 Mint minden a világban, a jó apa fogalma is relatív... ahogyan a jó anya és jó gyermek fogalma is .... és nem ennek a mások által determinált kategóriának az elérése, kivívása a cél, hanem hogy mindenki megtegye ami tőle a leginkább telik, amit bensője diktál....
Attól nem lesz valaki "nem jó" ha nem a mások elvárásai szerint csinál valamit....
Szülőnek lenni felelősség... így valaki akkor is vigyáz gyermekére a legjobb tudása és a józan ész határain túl is ha épp másik kezével nyúl felé, mint azt a másik elképzeli... 
Mindannyian mások vagyunk.... és másképp fejezünk ki dolgokat.... 

A lényeg a fenti idézetben az utolsó mondat .... és nem biztos, hogy mindig földrajzi út az amit nem találunk életünkben.... és kell valaki akire számíthatunk, aki megmutatja sokszor önmagunkhoz az utat... és ha visszanézünk, még mindig ott áll.... 

Jól van az elrendelve, hogy egy gyermek körül legyen anya, apa, nagyszülők / jó esetben négy /, esetleg testvér, keresztszülők, rokonok...és a tágabb kör az ismerősök...azután pedig a saját korosztályuk révén a játszótéri pajtások, iskolatársak, barátok.... azok szülei stb.... hiszen minden a gyermek környezetében élő ember más egyéniség és más példa, más hatás és mást hozhat felszínre a kiforró egyéniségben.... de kell valaki aki ebben a sok hatásban mégis néha navigál, helyretesz, átgondolásra sarkall....  
Hogy ez ki lesz a kislányom életében, azt még nem tudhatom.... 

Valamiért úgy alakult, hogy körülötte nem leszünk ennyien...., hiszen nem családba született, az anyai nagyszülők is messze élnek...., elég szűk lesz a kör aki hatással lehet rá eleinte.... akik által felfedezheti a világ megannyi csodáját...
A "miért alakult így?" kérdés már a levegőbe fagyott és sokkal fontosabb kérdések és tennivalók vannak a mindennapokban, hogy annak ellenére, hogy különélő szülők, egyedülálló anya fogja nevelni.... mégis  a gyermeknek van joga ahhoz, hogy szeretet, nevelést, oltalmat kapjon mindkét szülőjétől....

és ez rajtam nem fog múlni ....
Most sok mindent nem tudok még tenni....amit tudtam, és amire az anyuka lehetőséget engedett -- azt megtettem...  kíméltem azoktól a helyzetektől amikben valamiért feszültséget generált magának együttműködő megbeszélés helyett, / noha belátom, ezt sem lehet mindig szem előtt tartanom /...  gondoskodásom megnyílvánul az általam finanszírozott, már januárban megkötött őssejt-levételre irányuló szerződésben, abban hogy kitéve magam újra és újra a számomra egyáltalán nem kívánatos viselkedésnek mégis végig figyelemmel kísértem sajnos a messzi távolból a várandósságot, és mindig biztosítottam arról, hogy mindenben segítem, támogatom, számíthat rám.... azonnal repültem a szülés hírére és a feszültség ellenére is mindent megtettem az anyuka lelki és egyéb dolgokban való támogatásában is. 
Egyelőre ebben a jelenben sajnos sok mást nem tudok tenni....