"Feledni. nem tudsz annyit, hogy ember ne maradj."
József Attila
ez így milyen szép is lenne...ha kapcsolatok végetérésével egyik fél sem tudna annyit feledni, hogy ember ne maradjon....
Azt gondolom, hogy két ember aki futólag vagy hosszabb távon jól érzi magát egymással, tartozik a másiknak annyival, hogy korrekt módon zárja ha már nem szeretné folytatni a kapcsolatot....amiképp a másik fél is tartozik ezt kulturáltan elfogadni....de leginkább tartoznak mindketten az együtt töltött időnek, a szépnek, a másik embernek azzal, hogy a folytatást emberi mód intézik.
Különös tekintettel arra, ha ez érint harmadik, vagy még több személyt... történetesen közös ( vagy nem közös, de szeretett ) gyermeket.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a hangsúly természetesen azon van, hogy mindkét fél...
Mégis a közvélemény a média és a "szájreklám" mindigis nagyobb felhajtást csinál ha egy férfi tűnik "ludasnak" abban, ha egy nő magára marad --- ha egy család magára marad.
A színfalak mögé ilyenkor sem látunk, nem tudjuk, hogy valóban magára marad-e, vagy a férfi, az apa minden tőle telhető módon igyekszik továbbra is támogatni a gyermekét és aktív kapcsolatot is tartani fent vele...
Az pedig főleg csak ritkán szembetűnő, hogy valójában egy a gyermekétől egyéb okok miatt elszakított férfi mit érez...vagy mit él át tulajdonképp a gyermek.
Sajnos az esetek többségében épp az anya az, aki ebben gátolja....aki nem tudja nőként megélt vélt/valós sérelmeit elkülöníteni attól, hogy a gyermekének mindkét szülőjére szüksége van.
Modern korunkban még mindig társadalmi dogmák stb érvényesülnek mikor a családjog az anyát minden tekintetben az apa elé helyezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése