Apró, de jelentős része lett életemnek egy két hete született kicsinyke Nő ... , aki most még csak engem csavart az ujja köré, de ha felnő... ki tudja, milyen nagy taktikus, játékos lesz....
No de remélem, az egyenesség, a tisztesség és a másik ember becsülése értékrendként majd beleivódik egyéniségébe...
Az élet körforgása a születéstől sok új szerep és feladat elé állítja az embereket.... a Kisleány felnő...és a gyermekből/unokából valaki barátnője, társa, partnere ...felnőtt Nő majd feleség, meny ...anya lesz jó esetben.....
Mindehhez egy gyermeknek szüksége van arra, hogy az őt körülvevő felnőttek, minták hatásaiból kialakulhasson a saját értékrendje, egyénisége....még ha nem is együtt élő szülőkkel, de mégiscsak fontos a háttér egész életünkben a család, azok, akikre támaszkodhatunk így vagy úgy.
Életünk első Nője az "Anya csak egy van" örökérvényű kitétele, akinek egész életünkben a kisfia leszünk... és ez egy időben bár talán zavaró...de később mégis oly nagy biztonságot adhat.... mikor talán túl az óvodai hajhúzós szerelmen felnőttként a Nő összetöri szívünket ... vagy mi az övét... hisz ez a játék kiszámíthatatlan és csak a szerencséseknél végződik abszolút happy-vel....
Talán azoknál, akik nem csak életkoruk szerint felnőttek, hanem a feltétel nélküli szeretet, elfogadás, fair viselkedés már természetes....
Nemrég olvastam a drága facebookon egy elgondolkodtató szösszenetet...
"...Úgy hallottam, hogy te egy jó játékos vagy. Szóval játsszunk! Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást, ellenőrizhetjük egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Telefonáljunk át az egész éjszakát. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk mintha többről szólna. És, hogy ki veszít?! Aki először lesz szerelmes..."
Hiszem, még mindig hiszem, főleg a gyermekeim miatt, a fiam és a lányom miatt is hinnem kell, hogy ez nem feltétlenül veszteség....
De ma ez a csokor hóvirág ...persze csak virtuálisan Édesanyámé, Lányomé. A nőké akik gyermekeim édesanyja, és a Nagyiké.
És természetesen minden Nőé akik édesítik vagy keserítik életünket de semmiképp nem létezhetnénk nélkülük.... sem Nőnapon sem a hétköznapokban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése