Kislányom első napjai

 Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. (Rudolf Steiner)

Születése hírére az első géppel amire helyet kaptam indultam Budapestre, így még aznap este alkudtam a kórház éjszakai portásával, hogy láthassam, és természetesen a gyönyörűséges újszülött kislányomról felvételt  is rögtön készítettem. 

Minden nap bent voltam, és mindent lelkes apukaként össze is vásároltam, próbáltam amikor igényelte az anyuka lelkileg is támasz lenni....bár ezt elég nehéz követni, hogy mikor fogadja el és mikor reagál negatívan...aminek bevallom nem teszem ki szívesen magam.

Bár munkám visszaszólított Londonba, hiszen váratlan érkezése miatt mindent hátrahagyva utaztam Budapestre,  de még a kórházból én vittem őket "haza", az anyuka által teremtett otthonba, és minden telhető mód, a negatív fogadtatás ellenére is megtettem körülöttük amit tudtam...a bevásárlástól egészen addig, hogy a növekvő feszültségben inkább elbúcsúztam fájó szívvel életem kis hercegnőjétől ....
Az vesse rám az első követ aki csodálja, hogy  eltöltött azért nem kis  feszültséggel, hogy valamikori reményeim szerint mindezt nem az örömhöz társuló szomorúsággal éltem volna meg, hanem családban velük....és nem valami kívülállónak érezve magam minden erőfeszítésem ellenére....

A friss anyukaszerep izgalmának  is betudhatnám akár az úttal járó feszültségeket...melyeken szerintem minden szülő átesik, pl hogy a téli öltözékhez nincs előre kicentizve a bébihordozó így azt az utolsó pillanatban kell még állítani... vagy hogy váratlan forgalmi akadályokkal kell a vezető apukának szembenéznie, miközben igyekszik a levegőben levő feszültségtől és türelmetlenségtől eltekintve kicsiny kincsére tekintettel még a megszokottnál is körültekintőbben, óvatosabban vezetni.... 
Valószínű ilyen dolgok  mások életében is előfordulnak és az is valószínű, hogy hoz még sok váratlan szituációt a gyermek ellátása, nevelése, a hétköznapok forgatagában....amikre  mindig van megoldás türelmetlenség, feszültség, és főleg ennek a másikon való levezetése nélkül is.
Felnövekvő generációk élik túl azt, hogy kiskorukban valami épp nem ment gördülékenyen.... azt is, ha öt perccel később kaptak enni, azt is ha épp nem állt precízen a pelus --- és sok mást....  jó esetben sok helyzetre inkább a humor szemüvegén emlékeznek vissza az emberek....
Azzal együtt, hogy természetesen érthető ha egy újdonsült anyuka kissé túlaggódik  bizonyos  helyzeteket... mint pl hogy miképp tudná az apuka levenni a cipőjét a gyermekszobába lépés előtt, miközben a baba a kezeiben van....  --- 
Mindenki mindent jól akar a baba körül...ezt  illene észrevenni... senki nem ügyetlenebb vagy meggondolatlanabb mint a másik...

A lényeg a lényeg, hogy a sok - olykor indokolatlan - stresszelés ellenére legyen elegendő anyatej a pici pocaknak.... és alakuljon ki a kicsiben valami egészséges önvédelem a körülötte levő világ őt érő hatásaival szemben.
Ezekben a napokban ott van velük az anyai Nagymama, akivel tudok érdemben is kommunikálni, így folyamatosan érdeklődöm róla/róluk....örülök, hogy nagyokat eszik és alszik és minden rendben van.


Van sok dolog miatt aggályom...de ez azt hiszem az előzmények tükrében érthető....