Ismét a felügyeleti jogról

Mikor a szülés előtt jóval az apasági nyilatkozat ügyében érdeklődtem, próbáltam intézkedni a gyámügyön, felmerült az anyuka részéről, hogy mondjak le gyermekem felügyeleti jogáról.... Akkor online fórumokon, és szakértők megkérdezésével is körbejártam a témát  a felügyeleti jog visszásságaival együtt...és ugye kiderült, hogy jogilag ilyen nem is létezik csak örökbeadás esetén....
Vélhetően azért kérte ezt tőlem akkor azóta megszületett kislányom édesanyja, mert a közhit szerint  a gyermek külföldi utazásához minden alkalommal ( és természetesen az útlevél igényléséhez is ) szükség van a külön élő szülő aláírására...Esetünkben az anyai nagyszülőkkel való kapcsolattartás jár majd ilyen utazásokkal...
Nos azóta ennek is utána jártam, és bizony ez tévhit.... az egy évnél nem hosszabb kinti tartózkodás esetén nem kell újra és újra ezt az aláírást, hozzájárulást beszerezni.

"A kiskorú gyermek külföldre utazásához különélő szülők esetében is szükség van a másik szülő hozzájárulására. A gyakorlat a rövidebb időre szóló - pl. nyaralás, rokonlátogatás, kirándulás -, illetve a határozott idejű (tanulmányok idejére szóló vagy egy évnél nem hosszabb) külföldi tartózkodáshoz alakszerű (írásbeli, hatósági jóváhagyással ellátott) beleegyezést nem követel meg. Az együtt élő szülők esetében is jogellenesnek tekinti azonban, ha az egyik szülő a másik hozzájárulása nélkül a gyermeket tartósan külföldre viszi, kivéve, ha ezt a gyámhatóság döntése lehetővé tette. Ha ugyanis a szülők a gyermek tartózkodási helyének kérdésben, külföldre vitelében nem tudnak megegyezni, ebben a kérdésben a gyámhatóság dönt. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint egy évet meg nem haladó külföldi tartózkodás esetén a gyermek elvitele nem jogellenes. Harmadik személy esetében a kiutazáshoz, kinn tartózkodáshoz értelemszerűen mindkét szülő beleegyezése szükséges.

Speciális szabály érvényesül a kiskorú útlevél iránti kérelmének a benyújtása kapcsán akár az első útlevélről, akár az érvénységét vesztett útlevél cseréjéről van szó. A kérelmét kizárólag a törvényes képviselő (szülő) nyújthatja be, amelyhez csatolni kell a szülőknek (törvényes képviselőnek) a közjegyző, a gyámhatóság vagy az útlevélhatóság előtt tett, az útlevél kiadásához hozzájáruló nyilatkozatát, vagy a szülői felügyelet megszűnését, illetőleg szünetelését igazoló jogerős bírósági határozat másolatát. A nyilatkozatot akkor is el kell fogadni, ha azt külföldön a külképviseleten tették. A szülők hozzájáruló nyilatkozatukat általában az útlevél iránti kérelem formanyomtatványának kitöltésével, annak aláírása útján teszik meg, amely csak akkor fogadható el, ha az aláírásra személyesen, a hatóság előtt kerül sor."
                                                                                                                                                forrás 

Jó lenne eljutni  a  kialakult helyzetben különélő szülőkként odáig, hogy az ilyen kérdéseket megbeszélnénk és közös megoldásra jutnánk és nem nekem szegezett tényekkel szembesülnék pl a fenti módon feleslegesen.
Együttműködve biztosan mindenre van mindenkinek megfelelő megoldás, csak kell kompromisszumkészség és türelem.... nyitottság,  empátia, elfogadás.... belátás, hogy nem egymás ellen vagyunk hanem együtt a gyerekért....

Kicsi Nőknek és nagyoknak ...

Apró, de jelentős része lett életemnek egy két hete született kicsinyke Nő  ... , aki most még csak engem csavart az ujja köré, de ha felnő... ki tudja, milyen nagy taktikus, játékos lesz....
No de remélem, az egyenesség, a tisztesség és a másik ember becsülése értékrendként majd beleivódik  egyéniségébe...
Az élet körforgása a  születéstől sok új szerep és feladat elé állítja az embereket.... a Kisleány felnő...és a gyermekből/unokából valaki barátnője, társa, partnere ...felnőtt Nő majd feleség, meny ...anya lesz jó esetben.....
Mindehhez egy gyermeknek szüksége van arra, hogy az őt körülvevő felnőttek, minták hatásaiból kialakulhasson a saját értékrendje, egyénisége....még ha nem is együtt élő szülőkkel, de mégiscsak fontos a háttér egész életünkben a család, azok, akikre támaszkodhatunk így vagy úgy.
Életünk első Nője az "Anya csak egy van" örökérvényű kitétele, akinek egész életünkben a kisfia leszünk... és ez egy időben bár talán zavaró...de később mégis oly nagy biztonságot adhat.... mikor talán túl az óvodai hajhúzós szerelmen felnőttként a Nő összetöri szívünket ... vagy mi az övét... hisz  ez a játék kiszámíthatatlan és csak a szerencséseknél végződik abszolút happy-vel....
Talán azoknál, akik  nem csak életkoruk szerint felnőttek, hanem a feltétel nélküli szeretet, elfogadás, fair viselkedés már természetes....
Nemrég olvastam a  drága facebookon  egy elgondolkodtató szösszenetet...

"...Úgy hallottam, hogy te egy jó játékos vagy. Szóval játsszunk! Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást, ellenőrizhetjük egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Telefonáljunk át az egész éjszakát. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk mintha többről szólna. És, hogy ki veszít?! Aki először lesz szerelmes..."

Hiszem, még mindig hiszem, főleg  a gyermekeim miatt, a fiam és a lányom miatt is hinnem kell, hogy ez nem feltétlenül veszteség.... 

De ma ez a csokor hóvirág ...persze csak virtuálisan  Édesanyámé, Lányomé. A nőké akik gyermekeim édesanyja, és  a Nagyiké.

És természetesen minden Nőé akik édesítik vagy keserítik életünket de semmiképp nem létezhetnénk nélkülük.... sem Nőnapon sem a hétköznapokban....

  

"...éppen körülnézek..."

 Ezt a facebookon találtam, és azt hiszem, hogy nem kíván és nem is lehet hozzá különösebb kommentet fűzni.... híjján egy olyan fotónak, amire nem is tudom milyen körülmények között kerülhet sor... hogy a mellkasomon nyugodt körülmények között, a kialakult jelenünk feszültségétől mentesen piheghessen a pici lányom...


"Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek,
S egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, 
Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását, 
boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm, 
ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek, 
Gondolatban Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, 
Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, 
Hálásan köszönöm csendes születésem."

Jó - nem jó vagy csak más?

"A világ tele van jó apákkal, hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik távollétükben olyan rettenetesen hiányoznak, hogy minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek már jóval azelőtt, mielőtt megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a haza vezető utat. Igen, a világ tele van jó apákkal." 

 /Született feleségek c. filmből/

 Mint minden a világban, a jó apa fogalma is relatív... ahogyan a jó anya és jó gyermek fogalma is .... és nem ennek a mások által determinált kategóriának az elérése, kivívása a cél, hanem hogy mindenki megtegye ami tőle a leginkább telik, amit bensője diktál....
Attól nem lesz valaki "nem jó" ha nem a mások elvárásai szerint csinál valamit....
Szülőnek lenni felelősség... így valaki akkor is vigyáz gyermekére a legjobb tudása és a józan ész határain túl is ha épp másik kezével nyúl felé, mint azt a másik elképzeli... 
Mindannyian mások vagyunk.... és másképp fejezünk ki dolgokat.... 

A lényeg a fenti idézetben az utolsó mondat .... és nem biztos, hogy mindig földrajzi út az amit nem találunk életünkben.... és kell valaki akire számíthatunk, aki megmutatja sokszor önmagunkhoz az utat... és ha visszanézünk, még mindig ott áll.... 

Jól van az elrendelve, hogy egy gyermek körül legyen anya, apa, nagyszülők / jó esetben négy /, esetleg testvér, keresztszülők, rokonok...és a tágabb kör az ismerősök...azután pedig a saját korosztályuk révén a játszótéri pajtások, iskolatársak, barátok.... azok szülei stb.... hiszen minden a gyermek környezetében élő ember más egyéniség és más példa, más hatás és mást hozhat felszínre a kiforró egyéniségben.... de kell valaki aki ebben a sok hatásban mégis néha navigál, helyretesz, átgondolásra sarkall....  
Hogy ez ki lesz a kislányom életében, azt még nem tudhatom.... 

Valamiért úgy alakult, hogy körülötte nem leszünk ennyien...., hiszen nem családba született, az anyai nagyszülők is messze élnek...., elég szűk lesz a kör aki hatással lehet rá eleinte.... akik által felfedezheti a világ megannyi csodáját...
A "miért alakult így?" kérdés már a levegőbe fagyott és sokkal fontosabb kérdések és tennivalók vannak a mindennapokban, hogy annak ellenére, hogy különélő szülők, egyedülálló anya fogja nevelni.... mégis  a gyermeknek van joga ahhoz, hogy szeretet, nevelést, oltalmat kapjon mindkét szülőjétől....

és ez rajtam nem fog múlni ....
Most sok mindent nem tudok még tenni....amit tudtam, és amire az anyuka lehetőséget engedett -- azt megtettem...  kíméltem azoktól a helyzetektől amikben valamiért feszültséget generált magának együttműködő megbeszélés helyett, / noha belátom, ezt sem lehet mindig szem előtt tartanom /...  gondoskodásom megnyílvánul az általam finanszírozott, már januárban megkötött őssejt-levételre irányuló szerződésben, abban hogy kitéve magam újra és újra a számomra egyáltalán nem kívánatos viselkedésnek mégis végig figyelemmel kísértem sajnos a messzi távolból a várandósságot, és mindig biztosítottam arról, hogy mindenben segítem, támogatom, számíthat rám.... azonnal repültem a szülés hírére és a feszültség ellenére is mindent megtettem az anyuka lelki és egyéb dolgokban való támogatásában is. 
Egyelőre ebben a jelenben sajnos sok mást nem tudok tenni....

A szoptatás

 Az élet nagy kihívásai az  újszülött számára a lélegzés és a táplálkozás .... utóbbihoz ugye elengedhetetlen, hogy az anyukának legyen teje.... és valamiképp ráérezzen vagy megmutassák neki ennek a meghitt, intim közös ténykedésnek a buktatóit és mikéntjét. 
Sokszor nem az anyukán múlik a dolog sikeressége, sokszor pedig egészen hétköznapi, könnyen áthidalható a probléma.

Leánykám valószínű a sok magzatvíznyelés következtében az első szoptatás után ki is hányta az egészet...de szerencsére ez a napok előrehaladtával változott és miközben tápszert is beszereztünk és kapott, az anyuka mindent elkövetett, otthon már védőnői segítséggel, hogy szoptathassa...
Lényeges, hiszen  az anyatej jótékony hatásáról    pl azt olvasom, hogy nem csak az immunrendszer erősítésében, a fertőzések leküzdésében van fontos szerepe de pl az idegrendszer fejlődésében is fontos szerepe van.
Remélem, minden rendben fog menni és a homeopátiás szerek, megfelelő táplálkozás mellett a jó étvágyú kislányunk sokáig él ezzel a lehetőséggel....
A szoptatás segít az anya szervezetének szülés utáni regenerálódásában, és  természetes nyugtató hatásának köszönhetően a szoptató anyák jobban bírják a stresszt...


2007-ben az LLL ( (La Leche Liga) ) Ausztria  tanulmányt adott ki a népeknél tapasztalt szoptatási szokásokról ...
Magyarország (avagy így látnak minket  Ausztriában):
 "Szinte minden csecsemő kórházban jön világra. Mikor elhagyják a klinikát, még min­degyiküket szoptatja az édesanyja. Elfogadott dolog a szoptatás.
Otthon aztán jönnek a nehézségek, amiknek a megoldására az édesanyák csak kevés segítséget kapnak. Ideálisnak a kilenc hóna­pig tartó szoptatást tartják, ami azonban csak a gyerekek 18%-ánál valósul meg. Ha valaki ennél tovább szoptat, azt a környezet jócskán kirívónak tartja („Hogyhogy? ...még van tejed?„), és a nehéz elválasztással ijesztgeti."

Az elmúlt kilenc hónapban kialakult egyoldalúan felbontott /?/ párkapcsolat romjain  nem tudom miképp támogathatom ebben az anyukát... 

Kislányom első napjai

 Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. (Rudolf Steiner)

Születése hírére az első géppel amire helyet kaptam indultam Budapestre, így még aznap este alkudtam a kórház éjszakai portásával, hogy láthassam, és természetesen a gyönyörűséges újszülött kislányomról felvételt  is rögtön készítettem. 

Minden nap bent voltam, és mindent lelkes apukaként össze is vásároltam, próbáltam amikor igényelte az anyuka lelkileg is támasz lenni....bár ezt elég nehéz követni, hogy mikor fogadja el és mikor reagál negatívan...aminek bevallom nem teszem ki szívesen magam.

Bár munkám visszaszólított Londonba, hiszen váratlan érkezése miatt mindent hátrahagyva utaztam Budapestre,  de még a kórházból én vittem őket "haza", az anyuka által teremtett otthonba, és minden telhető mód, a negatív fogadtatás ellenére is megtettem körülöttük amit tudtam...a bevásárlástól egészen addig, hogy a növekvő feszültségben inkább elbúcsúztam fájó szívvel életem kis hercegnőjétől ....
Az vesse rám az első követ aki csodálja, hogy  eltöltött azért nem kis  feszültséggel, hogy valamikori reményeim szerint mindezt nem az örömhöz társuló szomorúsággal éltem volna meg, hanem családban velük....és nem valami kívülállónak érezve magam minden erőfeszítésem ellenére....

A friss anyukaszerep izgalmának  is betudhatnám akár az úttal járó feszültségeket...melyeken szerintem minden szülő átesik, pl hogy a téli öltözékhez nincs előre kicentizve a bébihordozó így azt az utolsó pillanatban kell még állítani... vagy hogy váratlan forgalmi akadályokkal kell a vezető apukának szembenéznie, miközben igyekszik a levegőben levő feszültségtől és türelmetlenségtől eltekintve kicsiny kincsére tekintettel még a megszokottnál is körültekintőbben, óvatosabban vezetni.... 
Valószínű ilyen dolgok  mások életében is előfordulnak és az is valószínű, hogy hoz még sok váratlan szituációt a gyermek ellátása, nevelése, a hétköznapok forgatagában....amikre  mindig van megoldás türelmetlenség, feszültség, és főleg ennek a másikon való levezetése nélkül is.
Felnövekvő generációk élik túl azt, hogy kiskorukban valami épp nem ment gördülékenyen.... azt is, ha öt perccel később kaptak enni, azt is ha épp nem állt precízen a pelus --- és sok mást....  jó esetben sok helyzetre inkább a humor szemüvegén emlékeznek vissza az emberek....
Azzal együtt, hogy természetesen érthető ha egy újdonsült anyuka kissé túlaggódik  bizonyos  helyzeteket... mint pl hogy miképp tudná az apuka levenni a cipőjét a gyermekszobába lépés előtt, miközben a baba a kezeiben van....  --- 
Mindenki mindent jól akar a baba körül...ezt  illene észrevenni... senki nem ügyetlenebb vagy meggondolatlanabb mint a másik...

A lényeg a lényeg, hogy a sok - olykor indokolatlan - stresszelés ellenére legyen elegendő anyatej a pici pocaknak.... és alakuljon ki a kicsiben valami egészséges önvédelem a körülötte levő világ őt érő hatásaival szemben.
Ezekben a napokban ott van velük az anyai Nagymama, akivel tudok érdemben is kommunikálni, így folyamatosan érdeklődöm róla/róluk....örülök, hogy nagyokat eszik és alszik és minden rendben van.


Van sok dolog miatt aggályom...de ez azt hiszem az előzmények tükrében érthető....