Apa emlékszel ? Ébredt a természet, mikor megfogantam.
Trillázni kezdtek a madarak, mikor a méhbe bevackoltam.
Csodás idők jöttek, vártam ki lesz az, az ember ki karjába vesz.
És még fel nem növök szeretetével körbe vesz.
Hideg volt mikor a világra jöttem, de lényem hozta a meleget
Szívedbe apa , hogy megtelepedjen benne míg élünk a szeretet.
Trillázni kezdtek a madarak, mikor a méhbe bevackoltam.
Csodás idők jöttek, vártam ki lesz az, az ember ki karjába vesz.
És még fel nem növök szeretetével körbe vesz.
Hideg volt mikor a világra jöttem, de lényem hozta a meleget
Szívedbe apa , hogy megtelepedjen benne míg élünk a szeretet.
Szeretet....
Igen, a gyermek iránti szeretetnek kell erőt adnia nekem ahhoz, hogy végig tudjam csinálni a rám váró még nehéz szituációkat, időszakokat.
Egy kapcsolat véget érhet.... és bár itt meg kell jegyezni, hogy ebben az egymás iránti tiszteletnek, korrekt emberi eljárásnak nem elhanyagolható szerepe kell-ene legyen...; de itt a szakítással nem ér véget a történet...hiszen új élet fogant.
A csöppség annyira sem tehet a történtekről mint mi...
Én arra vágytam, hogy minden rezdülését megéljem növekedésének, hogy az élet tárgyi stb feltételein túl a természetes szükséglet, a fizikai kontaktus is napi szinten életünk része legyen.
Arra vágytam, és ezért mindent elkövettem, hogy családba szülessen, családban nevelkedjen.
Mindennek hiánya, hogy nem élhettem meg simogatva, megölelve a pocak növekedését, hogy kimaradtam az első rúgásaiból...bizony keserű mellékízt ad az öröm még kevésbé tudatosult érzésének bennem.
Eddig számomra a babavárás a távolságot, a mindenből kimaradást jelentette; a hiányt a babával kapcsolatban.
És az úgy tűnik szélmalomharcot a leendő anyukával, hogy az együtt töltött szép hónapokra építve rendezzük kapcsolatunkat és a baba családi hátterét.
A szeretetemnek kell elég erősnek lenni ahhoz is, hogy megvédjem magam érzelmileg, és sok más tekintetben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése