Nem kell a szó szoros értelmében megbocsátanom, hiszen tulajdonképpeni harag nincs bennem...
Az élethelyzettel kell megbékélnem, önmagamban megnyugvást találnom a dolgok ilyen alakulását illetően, hogy élhető mindennapok köszöntsenek rám.
Újra és újra tudatosítanom kell magamban, hogy nem ellenem alakultak így a dolgok és főleg nem az én közreműködésemmel.
Léphettem volna fel itt-ott erélyesebben, és nem maximálisan tekintettel arra, hogy egy várandós nő felé a maximális megértés hangján és viselkedési morálján át viszonyulok.
De a végeredmény akkor sem lenne más, sőt talán konfliktusoktól terheltebb lenne a jelen.
Bízom benne, hogy a születendő gyermekem is megbékél majd a történésekkel... mindazzal ami vele de nélküle történik ezekben az időkben....ami történések által eldöntetik sok minden a kis életéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése