"Számomra hihetetlen, hogy egy nőnek túl személyes ügy egy terhesség. Egy
párkapcsolatban szerintem nincs te és én, mi vagyunk, tehát a mi
személyes ügyünk! Az én párom ennyire nem ragaszkodott, h része legyen
minden pillanatnak, de én amit mozdult a baba az ő kezét megragadva
tettem oda a kezünket."
"ha ő igazán jó anya akar lenni, akkor már most sem dönthet mindenben a
baba helyett. A lehetőséget meg kell adni a babának, hogy ha már majd
eltudja egyedül dönteni, hogy kire van szüksége, akkor ne egy idegen
legyen neki az apja!"
...most sem dönthet a baba helyett...
Ez a félmondat sok mindent sugall...
A gyermek egy önálló külön emberke, egyéniség lesz ahogy növekszik .... láttunk már példát mindannyian szerintem a túlaggódó, túlgondoskodó szülőről, aki természetesen a maximális jószándék által vezetve a maga vágyait, akaratát, világképét, elvárásait vetíti a gyermekére.
Aki ennyire kisajátítja a terhességet, mint személyes ügyet.... /?/, aki egy csöppnyi empátiával nincs a másik felnőtt érzéseit, helyzetét illetően az vajjon mennyire tudja tiszteletben tartani majd gyermeke önmegvalósítási kísérleteit?
Hogy gondos, törődő, jó anya lesz, azt látom, érzem, tudom...
DE....
“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek
vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat
nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok
otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná
lenni, mint ők,
de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad,
sem meg nem reked a tegnapban.
Ti
vagytok az íj,
melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az
íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket
minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az
íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a
repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése